M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942

Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések

173 Tanári munkássága a mérnöki tudományok széles terü­letét ölelte fel. A mérnöki osztályon három éven át a hidépítés- tanból, a gépészmérnöki osztályon 20 éven át a vasszerkezetek tárgyköréből hirdetett előadásokat. Tanszékének főfeladatát azonban az építészmérnök-hallgatók oktatása alkotta, akik ré­szére 33 éven át tartott különféle szerkezet-szilárdságtani elő­adásokat. Ezekben az előadásokban az oktatásnak egy újfajta módját honosította meg, együtt tárgyalván a szerkezetek stati­káját és szilárdságtanát a szerkezeti alkalmazásokkal. A tanítás hatásfokának emelésére tanszéke mellé kísérleti intézetet szervezett, melyben az elméleti ismeretek megalapozá­sához szükséges alapvető kísérleteket előadásaival párhuza­mosan mutatta be hallgatóinak. A laboratóriumi oktatásnak ez az általa bevezetett és kifejlesztett új módszere a mérnökképzés szempontjából épp oly nélkülözhetetlennek és alapvető jelentő­ségűnek bizonyult, mint a klinikai oktatás az orvosképzés szempontjából. Mint tanár: kiváló volt. Értette módját miként lehet a legbonyolultabb kérdéseket is világos, érthető módon ismer­tetni. Előadása színes és kifejező, okfejtése világos és meggyőző volt. Tudósának ellenvetést nem tűrő biztonsága lüktető erővel magával ragadta hallgatóit. Az oktatásban a szigorú elméleti megalapozás ellenére sohasem tévesztette szem elől a végcélt: az életrenevelést; ezért gondosan ügyelt arra, hogy az előkészítő tanítás minden vonalon alkalmazkodjék az egyes szakterületek valódi szükség­leteihez. Szent meggyőződése volt, hogy „ a jó mérnökképzésnek elsősorban is a műegyetemi szakoktatásnak azon a gyakorla­tias irányán kell alapulnia, mely az élet valódi szükségleteihez szabja a tanítás anyagát, s ezen az anyagon vezeti rá a leendő mérnököket az önálló, az okozati összefüggéseket helyesen fel­ismerő gondolkozásra”. Tanári állását hivatásnak tekintette, mely mérhetetlen kötelességeket ró annak viselőjére. Minden közügyért fanatikusan lelkesedett, mindegyikben önzetlen odaadással vett részt. Kötelességérzése nem ismert határt. Felelősnek érezte magát a magyar mérnökség minden megnyilatkozásáért és közéleti ténykedéséért. Egy félszózadon át nem volt szakmájának és a magyar mérnökségnek olyan megmozdulása, melyben mint elnök, előadó, vagy munkatárs

Next

/
Oldalképek
Tartalom