M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
173 Tanári munkássága a mérnöki tudományok széles területét ölelte fel. A mérnöki osztályon három éven át a hidépítés- tanból, a gépészmérnöki osztályon 20 éven át a vasszerkezetek tárgyköréből hirdetett előadásokat. Tanszékének főfeladatát azonban az építészmérnök-hallgatók oktatása alkotta, akik részére 33 éven át tartott különféle szerkezet-szilárdságtani előadásokat. Ezekben az előadásokban az oktatásnak egy újfajta módját honosította meg, együtt tárgyalván a szerkezetek statikáját és szilárdságtanát a szerkezeti alkalmazásokkal. A tanítás hatásfokának emelésére tanszéke mellé kísérleti intézetet szervezett, melyben az elméleti ismeretek megalapozásához szükséges alapvető kísérleteket előadásaival párhuzamosan mutatta be hallgatóinak. A laboratóriumi oktatásnak ez az általa bevezetett és kifejlesztett új módszere a mérnökképzés szempontjából épp oly nélkülözhetetlennek és alapvető jelentőségűnek bizonyult, mint a klinikai oktatás az orvosképzés szempontjából. Mint tanár: kiváló volt. Értette módját miként lehet a legbonyolultabb kérdéseket is világos, érthető módon ismertetni. Előadása színes és kifejező, okfejtése világos és meggyőző volt. Tudósának ellenvetést nem tűrő biztonsága lüktető erővel magával ragadta hallgatóit. Az oktatásban a szigorú elméleti megalapozás ellenére sohasem tévesztette szem elől a végcélt: az életrenevelést; ezért gondosan ügyelt arra, hogy az előkészítő tanítás minden vonalon alkalmazkodjék az egyes szakterületek valódi szükségleteihez. Szent meggyőződése volt, hogy „ a jó mérnökképzésnek elsősorban is a műegyetemi szakoktatásnak azon a gyakorlatias irányán kell alapulnia, mely az élet valódi szükségleteihez szabja a tanítás anyagát, s ezen az anyagon vezeti rá a leendő mérnököket az önálló, az okozati összefüggéseket helyesen felismerő gondolkozásra”. Tanári állását hivatásnak tekintette, mely mérhetetlen kötelességeket ró annak viselőjére. Minden közügyért fanatikusan lelkesedett, mindegyikben önzetlen odaadással vett részt. Kötelességérzése nem ismert határt. Felelősnek érezte magát a magyar mérnökség minden megnyilatkozásáért és közéleti ténykedéséért. Egy félszózadon át nem volt szakmájának és a magyar mérnökségnek olyan megmozdulása, melyben mint elnök, előadó, vagy munkatárs
