M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
1. A RECTOR MAGNIFICUS BÚCSÚBESZÉDE CZAKÓ ADOLF RAVATALÁNÁL. A Műegyetemi Tanács és az egész tanári testület szomorú megilletődéssel tekint erre a ravatalra. Szomorúság búcsút vennünk a körünkből távozótól, még ha az élete olyan belsőleg befejezett volt is, mint Czakó Adolf élete s ha a távozónak emlékezetét a hosszú életét betöltő munkának oly sok eredménye őrzi is meg tevékenysége körében, mint az övét közöttünk. 37 évig dolgozott tanszékén egész lélekkel; részese és nagy hatású fejlesztője volt a régi József Műegyetem szellemének. Személyében és munkájában egybe olvadt a gyakorlati feladat apró részleteinek megbecsülése és a tudományos gondolko- dásssal járó távoli cél lankadatlan szemmeltartása. A Műegyetem történetének eddig legsúlyosabb két esztendejében, 1918 szeptemberétől 1920 őszéig, mint rektor ö hordozta lelkén a Műegyetemnek akkor különösen súlyos gondját. Világosan látta, rektori beköszöntőjében el is mondta, hogy a négyéves háború tanulságai a műszaki főiskolának milyen irányú fejlesztését kívánnák, de tudta erejét főképpen arra fordítani, amit a felismert valóság elsősorban parancsolt neki: az ifjúság anyagi és ezzel szellemi gondozására, a növekedő tanulmányi hézagokkal járó veszedelmek lehető csökkentésére. Egyszerű, de annál inkább felemelő szavakkal hangoztatta és vállalta ezért a „nehéz felelősség“-et. — Vállalta és aszerint cselekedett Amikor mindent elnyeléssel fenyegetett az összeomlás, Czakó Adolf szilárdan állott a helyén. Emlékezetesen és példaadóan megmutatta, hogy a meglévőnek megtartása, a pusztulástól való megóvása sokszor csak olyan nagy, ha nem nagyobb lelkierőt és odaadást, higgadt bölcseséget és éber körültekintést kíván, mint az újonnan alkotás vagy továbbépítés. Munkáságával jogot szerzett arra, hogy beszámolójában magasról ítélje meg
