M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942

Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések

162

Az a nép, amelynek nevelésére Széchenyit hivatástudata kényszerítette, valóban reá szorult, hogy belőle Széchenyi nemzetet teremtsen.

Széchenyi meggyőződése szerint minden nemzet külön élettel bíró, sajátos egység, amelyben az egyén és a belőle alakult társadalmi osztályok összmunkájától függ mindegyiknek boldogulása, sőt gyakran a puszta léte is. Széchenyi népe ezt a harmonikus összeműködést egyetlen vonatkozásban sem mutatta. Magyarország állami létét a XIX. század első felében csak a közjog sokszor félretolt és felfüggesztett törvényei garantálták, de sem gazdasági, sem kulturális, sem társadalmi berendezkedése nem támogatta önállóságát. Gazdasági élete félig középkori, kultúrája félig latin, félig németes. A főnemesség idegen nyelvet használ, külföldön lakik, bécsi módiért lelkesedik. A középnemesség ötvenkét vármegyében, mindmegannyi független kis királyságban, a Corpus Juris sáncai mögött sérelmi és védelmi politikát folytatva, nem vesz tudomást a világ haladásáról. Szétporlott kisbirtokán alig tud megélni, mert nemcsak magát, de földjét sem műveli kellőképpen. Erős hazafi, viszont büszkesége tiltja, hogy iparral és kereskedelemmel foglalkozva, va- gyonilag megerősödve, magyarságával az idegennyelvű városi polgárságból a nemzeti életben döntő új középosztályt alakítson ki.

A jobbágyság is, amelyben Széchenyi a nemzet erőtartalékát látta, s amelynek felső rétegéből épp úgy, mint a birtokminimum és törzsöröklés által megerősítendő kisnemességből nyugateurópai értelemben vett gazdaosztályt akart nevelni, nyelve szerint, de felekezeti alapon is, széttagolt volt, eltekintve attól, hogy politikai jogok híján a nemzetállam gondolata sem élt benne.

Széchenyi tanítványa tehát semmikép sem ígérte egy sikeresen munkálkodó iskola szerves felépítettségét. Ennek súlyos veszedelmeit érezve, irataiban sokszor utal arra, hogy hazájának hátramaradását az erők összpontosításával kell orvosolni. Minden kikezdésével arra törekszik, hogy olyan egységes magyar társadalmat alakítson ki, amelyben az embert nem a születés, vagyon és az állás, hanem tudása és erkölcsi értéke szerint becsüljék. A pártok, felekezetek, nemzetiségek szerint széttagolt magyar társadalomból csak így lehet a nemzetnevelés egynevezőre hozott tanulógárdáját megteremteni.