M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
156 erőmű ... és legszentebb kötelesség az országlást a lehető legegyszerűbb elvekre állítani.“ Széchenyi át- és átérzi a nemzetére rásúlyosodó feladatokat. Tisztában van azzal, hogy egyedül az értelem erejével és a munka fanatizmusával lehet sikert elérni. A munka fogalma nála teljesen a 20. századé, azaz a munka nem áru. A munkában eszményt lát. A munka az ő szemében nemcsupán gazdasági, hanem elsősorban szociális és nemzetpolitikai kategória, amelynek megvan a sajátos ethosza. „Nem a munka — szól hozzánk —, hanem a jól megrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve.“ Majd: „a munkát hatályossá az értelem teszi, mert az értelmi súly erő s az erő boldogság“. Avagy iktassuk ide a következő megállapítását: „Az angol nem kezdette a gyarapodása talpkövét pénzzel, de munkával, jól elrendelt, ésszel szisztematizált munkával.“ Minden szava a mi korunké. A munka Széchenyinél kötelesség. Egy évszázaddal megelőzve korát minden vonalon és hozzá akkor, amikor csak jogot követeltek, a felelősséget és kötelességet teszi az élre. A felelősség- és kötelességérzetet mindenekfelett önmaga felé alkalmazza nemzetével szemben. Épp ezért állandó lelkiismereti megvizsgálást végez magán. Mintha a 20. század emberét hallanók, amikor ezt a lelkiismereti megvizsgálást az egész nemzetbe, annak minden egyes tagjába be akarja oltani. Az erőt a szervezettségben és fegyelmezettségben látja, alapvető tétele szervezett és fegyelmezett lázas munka a nemzetért. Szép mondása „cselekednünk kell, ha élni akarunk“. Avagy „a tett az első, a szó a második“. Széchenyi a munka mítoszát vallja, és ezért a kitartáson s aláhúzzuk, a tervszerű, s a teljesítményen, mint értékmeghatározón alapuló munkát akarta magyar lelki sajátossággal kiformálni. Erre vár a teljében még mindig az élet. Vércseppek és verejték- cseppek az a történelmi kémiai vegyület, amely a népeket és nemzeteket naggyá teszi. Széchenyit követjük, ha ezt a nemzetépítő munkát megszervezzük. Azonban Széchenyi arra is megtanít minket, hogy a munka iránti kötelesség belső lelki sajátosság legyen. Széchenyit igazolni fogja az élet, hogy kényszer és agyonszabályozott kötelesség nem érték. Erre céloznak az Arbeitsfront egyik kiváló képviselőjének, dr. Theodor Bühler következő szavai: „a társadalmi élet titka nem merül ki sem a gazdasági számolási formákban, sem a kalória-mérlegekben“, vagyis a munka forrását magunkban és a közösségtől vezéreltetve saját
