M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942

Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések

' val szemben mindenkor helytállt és az életnek, a nemzetnek és termelésnek természetes kiegyensúlyozó és összhangot biztosító formája. Igazságtalanság lenne a 19. századot a szociális érzék hiányával vádolni. A szociális gondolat azonban inkább bizton­sági szelep volt forradalmi megmozdulások ellen. A szociális eszme a szociális igazsággal és békével egybeforrva a 20. század tisztult szociálizmusa, amely nem a marxizmus osztályharcát hirdeti, hanem amely felismeri az összes társadalmi rétegek sors- és munkaközösségét. Széchenyi szociálpolitikája a legneme­sebb, mert benne a nemzet, élettér és lelki megelégedettség egy- ivású fogalmak. Széchenyi nem akar tűrni a nemzet testében gyökértelen tömegeket, ö a jelen idők szellemében életszínvonal­javítást akar mindenki részére és pedig a népi összetartozás el­mélyítésével. A magyar lélek mélysége sugárzik ki mindazon szavaiból, amelyek a társadalmi egyenértékűség alapelvét vall­ják. Ezért nyilatkoztatja ki: „Hunnia minden lakosának polgári létet kell adni.“ Avagy és ezzel egészen rávilágítottunk Szé­chenyi szociálpolitikájára, idézzük a „Világ“-ból következő mon­datát: „Aki az igazi szabadságot óhajtja, ereszkedjék le a sze­génység lakhelyeibe... s keresse ott az igazság legbiztosabb tanítóját.“ Ezek a szavak az igazi szociális eszmének legragyo­góbb kikristályosodásai. Széchenyi egységes világszemléletéből folyik gazdasági fel­fogása és reformtevékenysége. A klasszikus nemzetgazdaságtan időálló igazságai eggyé olvadnak benne a 20. század gazdasági és társadalmi szemléletével. A 19. század individualizmusa nem téveszti meg. Egy percig sem tévedt el az oeconomizmus rideg és léleknélküli útvesztőjében. A közösség nála szilárd alap. Fi­gyeljünk fel csak arra a kijelentésére, hogy „az önhasznot a köz­haszon mögött van“. Elénk varázsolja tulajdonkép szószerint a 20. század vezérszavát. A pénzről vallott nézetei teljesen a mai pénzelméletek alaptételei. A „Világ“ egyik helyén kijelenti, hogy „a pénz eszköz és nem cél“. „Kelet népé“-ben oly pénzpro­blémákat vet fel, amelyek felsorakoznak a jelenig. A bankjegy­kibocsátást szorgalmazza, mert „Kérdem“ —- mondja — hol van több lappangó és csupán csak pénz híja miatt annyi ki nem fej­lett kincs, mint Magyarországon”. A „Hitel”-ben pedig ekkép elmélkedik a pénzről: „A pénz a munkával oly szoros összeköt­tetésben áll, hogy a munkából pénz lesz s a pénzből ismét 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom