M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
150 figyelmeztetés is számára. Soha a történelem folyamán nem süvített úgy bele az idők menetébe, mint most a Delhii Apollo templom homlokzatának felirata „Meden agan”, azaz „ne túlozz semmit!”. Az összhang megteremtésétől függ, hogy vájjon a XX. század tényleg új kornak-e a kezdete, avagy nem más, mint az elmúlt három évszázad hibái drámai felszámolásának utolsó felvonása. Széchenyit minden cselekvésében és tettében, gondolatában és érzésében a magyar sors érdekli. A magyar fajiságnak meg nem alkuvó harcosa. Széchenyit nemzetfogalmában, meghatározásában is az irányította, hogy mik a nemzet emelkedésének és pusztulásának okai. Látja a hibákat és kíméletlenül ostorozza azokat. Végtelenül bántja, hogy a történelem folyamán ezeket a hibákat hányszor használták ki a magyarság szétporlasztására. Sokszor ezért pesszimizmus vesz rajta erőt. Széchenyi pesszimizmusa azonban nem erőt romboló, hanem erőt adó. Pesszimizmusa kimondottan konstruktiv. Nem rémítik el a hibák és bajok, hanem felvillanyozzák. Nem adta oda magát sohasem misztikus végzetnek. Tisztában volt azzal, hogy nem délibábszerű optimizmus az, ami előreviszi a nemzetet. Számolva az akadályokkal és nehézségekei, mégis meggyőződésszerűen hisz a fejlődésben, a haladásban. Ebben a gondolatban inkább a XX., mint a XIX. század gyermeke. A XIX. századot megtévesztette a fejlődés. Abban a véleményben élt, hogy végérvényesen rálépett erre az útra. Erre kínosan rácáfolt az élet. Hiába! A történelem örökös mélyedés és magaslat. Nincs ezért állandó, folyamatos fejlődés, Széchenyi nem is ezt a fejlődést tette magáévá. Mint nemzetújító azt a fejlődést vallotta, hogy bármi legyen a világ sora, a nemzetnek előbbre kell haladnia. Széchenyi ennek a sokszor szakadékokkal megszakított fejlődésnek ismérveit nem álképletekben, hanem a nemzet élet- és tetterejében, ami legfőbb, történeti elhivatottságában kereste. Nem a nagy népszám, nem a túlhatalom az, amely népeket és nemzeteket formál. A történelmi hivatás dönt a népek élete felett és határozza meg helyüket és jogosultságukat a népek értékrendszerében. E? alapon lesz Széchenyi a történeti elv hiredtője. Bármennyire el akarnták ezt az elvet homályosítani, a XX. század sem tehet egyebet, mint hogy hozzá visszatérjen. A történeti hivatás tette alkalmassá a magyar nemzetet, hogy kiállja évszázadok kegyetlen viharait és ő parancsolja rá Európára a Szent Istváni gondolat
