M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
144 Ezt az évünket egyébként sem fejezhetnék be anélkül, hogy meg ne emlékeznénk mi is gróf Széchenyi Istvánról, jóllehet születésének 150. évfordulója még tanévünk elején volt. Széchenyi neve a Műegyetem történetének kezdetét is megvilágítja. Szinte jelképesen tanítja, hogy alkotnia kicsinyt vagy nagyot csak annak lehet, aki bízik*a jövőben, hisz abban, hogy ami e percben neki talán nem sikerül, másnak majd sikerül, ha a nemzetnek igazán szüksége van- reá. Széchenyi a jövőben való bizakodásra tanít. A jövőben való bizalomnak lényeges feltételéül jelölte meg, hogy bízhassunk egymásban, azaz ébresztő szavával szólva „hitel’' kössön össze bennünket, akiket munkánk egymásra utal. Ennek meg az a feltétele, hogy lássuk a közös feladatokat, felismerjük egymásban az azonos jóakaratot s - annyiféle helyen annyi ember! —- a közös munkára képesek és készek legyünk. Kell a jövőben való bizalomhoz az is, hogy mindig arra gondoljunk: a nemzet örök életében mindegyik korszak, a jó is, a rossz is, csak átmenet: a jóra rossz, a rosszra jó következhetik aszerint, hogy a nemzet tagjai hogyan tudnak az adott viszonyok között helytállani. Minél több bajt és veszedelmet ismerünk, annál szükségesebb megértenünk, hogy csak „a múlt esett el hatalmunkból”; a jövő, a nemzet élete örök kifejtés, benső emelkedés, tisztulás és erősödés, - ha mindenki ezért dolgozik „magára és másokra nézve”. Ez a Széchenyi szava, ö tanította — úgy, ahogyan egykoron Zrínyi —, hogy a nemzeti nagyságnak a távolban, nem mögöttünk, hanem előttünk ragyogó képe s az önmagunkban és körülöttünk az emelkedést gátoló körülmények világos látása képessé tehet arra, hogy mint nemzet nagyot akarjunk s egyéni életünket a nemzet sorsáért való felelősség hassa át és szabja meg. E gondolat ellenállhatatlan erejét szemléljük Széchenyiben. Az Ö fenkölt nemzeti ideálizmusát és kérlelhetetlen, de éppen azért üdvös nemzeti reálizmusát hirdetjük ma is nemzetmentőnek és nemzetépítőnek. Sorsunk alakulására, lelki erőnk megtartására és fejlődésére, a magyarság benső összekapcsolódására — remélnünk kell - nagy jelentőségűnek mutatkozik majd az a szerencsés körülmény, hogy éppen most, csaknem egy év óta Széchenyi lelke jár újból közöttünk és előttünk. Közöttünk és előttünk van e pillanatban is.
