M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Harmadik rész
feladatainak rendszeréből lehetetlen kimaradnia; de az sem lehet, hogy a testnevelést tartsuk „a nevelésnek“ és minden egyebet ennek rendeljünk alá. A nemzetnevelésben a testnevelés lényege: az egészséges életre való nevelés, azaz az egészség gondozása és fejlesztése, nem külön, hanem a nevelés egységében. Ez vezet arra, hogy a tudatos és nemes egyénekből álló nemzet számban is erős legyen és tagjai bírják a nemzetért való munkát. Az egyeseknek e háromágú, de mindig egybefonódó ki művelésével a nevelés: nemzetvédelem és nemzetfejlesztés. Nemzetvédelem, mert arra törekszik, hogy a nemzet tagjaiban meglegyen a közös munka alapja: a testi és szellemi képesség s az erkölcsi készség. Ezeket fejlesztve, megóvja a nevelés a nemzetet attól, hogy tagjai elsatnyuljának, közönyösek és tájékozatlanok legyenek, ne ismerjenek fel a nemzetre káros irányt, gondolattalanul nézzék az idő múlását, jó munkát végezni ne tudjanak vagy ne akarjanak, a dolgozást csak mástól várják, s nem a nemzet sorsára, csak maguk közvetlen érdekére gondoljanak. Ha a nevelés ilyen értelemben nemzetvédelem, akkor fejlesztés is, mert szervezetten gondoskodik arról, hogy a nemzetnek mindenféle munkára legyen elég embere, ezek a lehető legjobban készüljenek fel s műveltek legyenek. A felkészültség azt jelenti, hogy a munka minőségében nem áll be hanyatlás, a műveltség pedig a folytonos javulást biztosítja. A műveltség ugyanis nemcsak tanultság, hanem érzületi minőség; nem is egyszersmindenkorra kialakult szellemi állapot, hanem állandó művelődés jár vele. A művelt ember soha sem érzi teljesnek a fejlettségét, hanem tovább akar haladni, még tisztábban akar látni, még többet és több oldalról óhajt megismerni, a közös munkában még teljesebb részvételre érez benső indítást, A művelt embernek ez a saját minőségével való szent elégedetlensége a nemzetre nézve azt jelenti, hogy így a nemzet műveltsége is folyamatosan növekedik: egyre többen emelkednek föl a nemzet magaslatára, felismerik a nemzet helyzetének, feladatainak, bajainak és lehetőségeinek változását s maguk keresik a jobb és eredményesebb munka útját, nem külső parancsra, hanem belső kényszerűségből; élni sem tudnak másként. A műveltség lényegét a művelődésre való folytonos törekvésben látva, a nemzetnek életkérdése, hogy a nevelés ezzel a.
