M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
83 Avogadro érdeme mégis! Nyilván abban, bogy a kellő pillanatban szakítani tudott egy olyan elmélettel, amely már többé semmiképpen sem volt alkalmas a tapasztalati tények magyarázására. A molekulaelméletet, illetőleg Avogadro hipotézisét, mely már, mint ismeretes, a gázok molekuláinak számarányáról is nyilatkozott, a tudományos világ azonban nem tette mindjárt magáévá. Azt, hogy a diszkontinuus anyagelmélet, hogy úgy mondjam, mint a „sans culotte“ tudomány eredménye aránylag lassan hódított, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy annak alapján Clausius csak 1857-ben fejlesztette ki a Bernoulli által már egy évszázaddal azelőtt kezdeményezett kinetikus gázelméletet, melyet azután a hatvanas és hetvenes években Maxwell, illetőleg Boltzmann tetőzött be. Jellemző, hogy a molekulaelméletet még maga Boltzmann is csak munka- hipotézisnek tekintette, noha már Clausius és Maxwell a gázmolekulák tranzlációs sebességét és közepes szabad úthosszát, Loschmidt pedig a molekulák méretét, tömegét és a térfogat- egységben levő számát is kiszámította már ekkor. A molekulák realitásában (valós létében) akkor kezdtek hinni csak, amikor a nyolcvanas években Raoult és Van’t Hoff kimutatták, hogy a folyadékban oldott anyagok is a gázokhoz hasonlóan viselkednek és bizonyos, a folyadék számára különben permeábilis lemezeken az oldott anyag molekulái nem képesek áthatolni, nyilván mert nagyobbak, mint az alkalmazott lemez likacsai. A szkeptikusok számára azonban a kísérletező tudomány még további bizonyítékokkal is szolgált, Graham már 1862-ben észrevette, hogy míg pl. egy cukoroldatból az oldott anyag könnyen kikristályosítható, addig számos olyan oldat is van, mint pl. az enyv-, vagy zselatinoldat, amely kristályosodásra egyáltalában nem hajlamos. Ezek az ú. n. kolloidoldatok szabad szemmel, de még mikroszkóppal vizsgálva sem különböznek a krisztalloidoktól, hiszen egyikükben sem látni semmit sem. Ha azonban ultramikroszkóppal, melyet tudvalévőén a magyar származású Zsigmondy Bichárd talált fel, nézünk beléjük, a kolloidoldatokban lenyűgöző kép tárul elénk. Valósággal, mint az esti égbolton ragyogó csillagok, lígy tűnnek fel a kolloidoldat részecskéi, s ami a legnevezetesebb, élénk zegzugos mozgást végeznek. Ennek az érdekes mozgásnak a magyarázatát, melyhez hasonlót Brown durvább szuszpenzióban, közönséges mikroszkóppal egyébként már 1827-ben észlelt, csak 1905-ben adta meg Smoluchowski, c*
