M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
81 Lehetetlen természetesen, hogy itt az egész fizikai tudományág fejlődését ismertessük, s célunk elérésére ez nem is szükséges, mert elég ha ott kapcsolódunk be az eseményekbe, ahol a fizikából egy új hajtás, a kémia sarjadt. Ma, amikor ez a két tudomány úgyszólván egybeolvadt, illetve, hogy az előbbi képnél maradjunk, ágaik összefonódtak s működési területük inkább csak a technika síkján különül el, nem lesz érdektelen ha megállapítjuk, hogy a kémia keletkezését tulajdonképpen az ú. n. klasszikus fizika által kialakított s ma is használatos induktív-kísérletező módszer alkalmazásának köszönhette olyan problémákkal szemben, melyekkel az akkori fizika mit sem tudott kezdeni. Ismeretes, hogy a klasszikus fizikát a mai modern fizikával szemben a kontinuum tudományának szokás nevezni, ami any- nyit jelent, hogy ez a fizika, melynek egyik megalapítója és atyamestere Newton volt, minden dinamikus hatást s egyben az ezek alanyát képező testek anyagát is folytonosnak, vagyis olyannak tekintette, melyben előrehaladva nem tudunk oly kis lépést tenni, hogy annak bármiféle sajátságában különbséget vehetnénk észre. Ez a felfogás nem csak a Newton-féle második törvénnyel, a ma is érvényes erődefinicióval, hanem az erők távolbahatásának tényével, számos fizikai tapasztalattal, sőt Aristoteles filozófiájával is kitűnő összhangban állott, nem is szólva arról, hogy az infinitezimális matematika, melynek ugyancsak Newton az egyik megalapítója, egyenesen ehhez a felfogáshoz volt szabva. Ismerve a klasszikus mechanikának a makró- mechanikának lenyűgöző eredményeit, természetesnek kell találnunk. hogy ezzel együtt a folytonos anyagelmélet is a tudomány egyik legfőbb pillérévé vált, de ugyanezért érthető az is, hogy a XVIII. század második felében az alkémia béklyóiból éppen kibontakozott tudományos kémiai kutatás tapasztalatai miért voltak oly nehezen magyarázhatók, és pedig éppen és főképpen a korabeli fizikus számára. Mint tudjuk, legelőször is a kémiailag egymásraható gázok térfogatviszonyában mutatkozó igen egyszerű törvényszerűség volt az a tapasztalati tény, amelyik a kontinuus anyagfelfogással semmiképpen sem volt összeegyeztethető. Avogadro Amadeo, a torinói egyetemen a kémia tudós tanára volt az, aki szakítani mert a régi axiómával és 1811-ben felelevenítette az ugyancsak a görög filozófia által már 2200 évvel azelőtt hirdetett ú. n. atomelméletet, a lényegében ma
