M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
72 miniszter úr Ö excellenciája, gróf Csáky István külügyminiszter úr Ö nagyméltósága, Kapi Béla dr. dunántúli evangélikus püspök úr, Bartók György dr. a m. kir. Ferencz József Tudományegyetem rektora, Tóth Zsigmond dr. a m. kir. Erzsébet Tudományegyetem rektora, Mitrovich Gyula dr. a m. kir. Tisza István Tudományegyetem rektora, telegdi Bóth Károly dr. min. tanácsos, Vida Jenő a Magyar Ált. Kőszénbánya B.-T. elnökvezérigazgatója, Schmidt Sándor dr. a Salgótarjáni Kőszénhánya B.-T. közp. igazgatója, Quirin Leó dr. a Bimamurány Salgótarjáni Vasmű E.-T. vezérigazgatója, Pethe Lajos min. tanácsos és Gyürky Gyula hányaügyi főtanácsos. Mélyen tisztelt Ünnepi Közönség! Már hatodszor jön a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanácsának küldöttsége ide a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar tanévmegnyitó ünnepélyére. A Mindenható megengedte, hogy ebben a küldöttségben én üdvözölhetem egyetemünk soproni részét, akit Sopron városához annyi szál fűz. A küldöttség mindegyik tagja rigy érzi, mi haza jöttünk, mert hiszen a soproni dicsőmultú kar a mi otthonunk is. Az én lelkem azonban még más okból is úgy érzi, hogy haza jöttem. Engem Sopron városhoz negyvenöt esztendő emléke, az itt töltött ifjúkor, egy sírdomb s egy tenyérnyi földdarab csatol. S most, mikor galambősz fejjel üdvözlöm a tisztelt ünnepi közönséget, gondolatom önkéntelenül visszaszáll a régi időkbe. Mindig a legnagyobb hálával gondolok a soproni m. kir. állami főreáliskolára, amelynek növendékei közül sok kiváló természettudós került ki, közöttük ezen a karon az elemző vegytan kiváló professzora is. Bár a természet' szeretetét örököltem, mégis igen sokat köszönhettem a főreáliskola kitűnő tanárának és igazgatójának, néhai Wallner Ignác dr. úrnak, aki iránt a soproniak tisztelete, elismerése és hálája soha sem szűnt meg. Ö zajtalanul, a külsőségeket kerülve, olyan lelkesedéssel és olyan eredménnyel szoktatott minket munkára, a természet és a vegytan szeretettre, hogy — amikor az egyetemre kerültünk — messze túlszárnyaltuk társainkat. Jól ismerem Sopron minden utcáját, minden tenyérnyi - helyét, Balf-tól Brennbergig, Kőhidától a Muck-kilátóig. Látom magamat, a fiatal diákot, kinek egyik legnagyobb öröme volt bebarangolni a soproni erdőt-mezőt, megismerni minden követ,
