M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940

Első rész - Beszédek

119 Az első nyári egyetem tanfolyamának egészen meglepő és váratlan sikere után, őszintén szólva, bizonyos aggodalommal néztem a II. és III. tanfolyam elé. Ennek a soproni nyári egye­temnek annyira új, sajátos és egyéb nyári egyetemektől elütő programmja van, hogy egészen jogosan kételkedhetünk abban, vájjon az újság ingerének elmúltával lesz-e ennek a programúi­nak életrevalósága, lesz-e elegendő vonzóereje. Az elmúlt két évnek a tanulsága erre a kételkedésemre örömmel rácáfolt, mert a tanfolyam előadóinak illusztris gár­dája, az előadások tárgyainak nagy tartalmi gazdagsága és vál­tozatossága, a hallgatóságnak évről-évre fokozódó száma és iga­zán komoly, nem csupán nyári, hanem téli érdeklődése is, ezek mind egyaránt bizonyítják azt, hogy a soproni nyári egyetem valóban közhasznú és a közérdeket szolgáló intézménnyé vált. Azt mondhatjuk, hogy mindez így volt a normális időkben. Ma azonban rendkívüli időket élünk. Amikor a régi Európa eresztékei meglazultak, amikor a fegyverek gigantikus ereje hetek alatt országokat omlaszt össze, amikor minden jel arra mutat, hogy új Európa, illetőleg egy ríj világ van megszüle­tőben, akkor valóban felvetődik az a kérdés, van-e egyáltalában jogosultsága, van-e értelme annak, hogy az inkább normális időkhöz szabott soproni nyári egyetem az idén is megtartsa tanfolyamát? Az idén, amikor az Úrnak 1940. esztendeje any- nyira bővelkedik idegtépő izgalmakban, történelmet csináló eseményekben, hogy ezek mellett szinte minden eltörpül. Tisztelt Közönség! Nagyon is van jogosultsága, nagyon is van értelme. Sőt én szeretnék egészen különleges, szimbo­likus jelentőséget látni a soproni nyári egyetem idei tanfolya­mának megtartásában. Az a fekete kárpit, amely oly hosszú ideig elfödte szemeink elől a magyar jövőt, Istennek hála, kezd már megszakadozni és a meg-megnyíló réseken át várakozó szemünk már véli látni és fölismerni a megújhodott Magyarország körvonalait. Ahhoz, hogy ezek majd határokká, és pedig időálló, viharálló hatá­rokká szilárduljanak, kétségkívül sok minden kell. Igazán kell jó szerencse, kell ősi magyar vitézség, kell önfeláldozó áldozat- készség, de mindenekelőtt kell valami és ez az, hogy minden magyart áthasson az az igyekezet, hogy a jövőben erősen dol­gozzék, hogy több munkát és jobb munkát végezzen, mint vég­

Next

/
Oldalképek
Tartalom