M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940

Első rész - Beszédek

109 emlékű, kedvelt vándorgyűlései és, hogy még a legnagyobbat és hozzám legközelebb állót említsem, a 100 éves Kir. M. Ter­mészettudományi Társulat, mely 13.000 tagjával Magyarország legnagyobb, egyben legrégibb kulturális társulata, melyhez hasonlót a művelt nyugat nagy nemzeteinél sem találunk. (Ennek népszerű tudományos estélyei, szakűlései, folyóiratai és egyéb kiadványai hasonló célokat követnek). A nyári egyetem komoly és alapos tanulmányokon nyugvó felszereléssel, az újabb kor igényeit is méltányoló és felkaroló ismeretekkel törekedik ez évben is hivatásának megfelelni. Megértve a kor intő szavát, szélesebb látókörrel, nagyvonalúan belekapcsolódik abba a nagy és hatalmas akarásba, hogy a jövendő Magyarország, mit ellenségei annakidején halálra ítéltek, életerejét elvágva, lassan sorvasztani akartak, legyen nagyobb, hatalmasabb és boldogabb. A magyar nemzetet meg­foszthatták országa kétharmadától, de nem vehették el kultú­ráját. A szellemi élet ma is virul, fölfelé ívelő pályán halad, az élniakarás biztató jeleivel, az erősödő ország az újjáépítés korszakában felemelkedik. A magyar kulturfölény nem csak gazdag örökség, amely­ből munka nélkül élhetünk holtunk napjáig, hanem e kultúra olyan örökség, amelynek megtartásáért mindennap dolgoznunk és áldoznunk kell. Ebben az elgyötört országban egy hatalom állhatja meg a helyét: a tudással felfegyverkezett magasabb intelligentia, gr. Széchenyi István a kiművelt agyvelők 'töme­gének nevezi, mondván: „a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma“. Ezért a mai súlyos helyzetben sem sza­bad lemondani a magyar kultúra fejlesztéséről, hanem elhiva­tottságában való törhetetlen hittel, szembe kell szállni a kis­hitűséggel, kétkedéssel, megalkuvó lemondással és vétkes közönnyel. Minden szellemi, erkölcsi, gazdasági erővel, fárad­hatatlan hévvel bele kell feküdni a társadalom szervező munkájába. A válságok korát éljük, az új idők új feladatokat állítanak elénk. A korszak, amelyben élünk, új világ, új élet megformá­lását kívánja, hogy mindenkor hivatásunk magaslatán álljunk és lépést tartsunk az élet meggyorsult ütemével, mert aki nem tudja az új idők kérdéseire a helyes feleletet megadni, az visz- szaesik, annak pusztulás a sorsa. „Elvész az a nép, amelyik tudo­mány nélkül való“, mondja a Szentírás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom