M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
85 székkel együttjár. Kérdés csak az lehet: eleget tudunk-e tenni mindannak, amit feladatunk követel? A munkánkhoz anyagi eszközök kellenek és lelki erő. Nincs miért elhallgatnunk, hogy az anyagi eszközök egyetemünk sok dolgozó helyén hiányosak. Teljesek, igaz, nem is lehetnek, hiszen fejlődő intézményekben mindig több és újabb felszerelésre van szükség; ha azonban a hiány növekszik, az a feladat teljesülését veszélyezteti. Mindnyájunkban él az a meggyőződés, hogy ezt azok is tudják, akiken az eszközök megadása megfordul és ezek a hanyatlást nem engedik meg, mert tudják azt is, hogy mit jelent nemzetünk sorsára nézve ez az egyetem. Ezért erről nem szólok többet. Az anyagi eszközöknél nagyobb kérdés a lelki erő kérdése. Nagy lelki erő kell ahhoz, hogy aki a legteljesebb értékű munkára érez vágyat és képességet, azt az anyagi eszközök fogyatékossága ne lemondásra, hanem a lehetőségek teljes kihasználására indítsa. Ezt a lelki erőt csak a felelősség érzése adhatja meg. Átsegít súlyos nehézségeken, leküzdi a megalkuvásra kényszerülés ernyesztő pillanatait. Nem tagadhatjuk, hogy ilyen ernyedés, csüggedés meg-meglepi az embert. Küzdelmek meddősége, az erőfeszítés hiábavalósága, nehézségek nagysága okozza. Minden ilyen percben megingott a lelki erő, elhalványult a felelősség tudata. De akiben él, abban nyomban újra megvilágosodik. Az a lelkiállapot csak pillanatnyi szédület, hiszen tudjuk, hogy munkánknak sikere mégis csak van: pillantásunk valamely alkotásra esik, amely magunk és tanítványaink munkája nélkül nem jött volna létre; egy-egy gondolat terjedését észleljük s tudjuk, hogy az a mi tantermünkből indult el; belenézünk egy-egy szembe, amelyet látni mi tanítottunk meg; látunk embereket, akiknek lelki ereje a mienkből táplálkozik. Mindez felemel és megerősít: lehetnének a munkánk körülményei kedvezőbbek, lehetnek mások sikerei hangosabbak, de az igazi politikát mégis mi végezzük, a nemzet jövőjét fiatalok lelkületének alakításával mi építjük céltudatosan s ebben nem enged sem pihenést, sem alkuvást a mélyen átér- zett felelősség. De — újra újabb de — nemcsak szó ez? Megvan-e bennünk csakugyan a szükséges lelki erő? Mindnyájan tudjuk: a lelki erő épségének nevezetes feltétele, hogy ne legyünk magunkban. Az egyedülléteinek, a magárahagyottságnak csak nagyon kevés
