M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
69 Mielőtt székfoglalóm tulajdonképpeni tárgyára, az erdővédelem legújabb irányának az ismertetésére térnék, tekintsünk vissza a múltba. Az erdők védelmére a múltban, nálunk éppen úgy, mint a külföldön, más termelő ágazatok, nevezetesen a bányászat, a kohászat, az állattenyésztés és a vadászat érdekében helyeztek súlyt és adtak ki rendelkezéseket. Amikor azonban a XVIII. század végén és a XIX. század elején a németországi gazdasági erdőkben a szúk és hernyók tömeges fellépése és károsítása folytán nagy kiterjedésű faállományok mentek tönkre, majd pedig amikor az erdők faállományaiban nagymérvű gombabetegségek váltak mind gyakoriab- bakká, az erdővédelem már nemcsak az előbb említett termelési ágazatok érdekeinek a biztosítására szorítkozott, hanem kiterjedt az erdő rovar- és növényellenségeinek a leküzdésére is. így vált az erdészeti rovartan és növénykórtan a tulajdonképpeni erdővédelemtan szülőjévé. Az erdészeti rovartan és növény- kortan nagynevű, de erdészetileg nem szakképzett művelőinek tulajdonítható, hogy az erdővédelemtan a legújabb időkig az erdészeti tudományok mostoha gyermeke, az erdőgazdák részéről pedig nem sokra értékelt, mondhatnám lebecsült tudományág maradt. A lebecsülés pedig arra vezethető vissza, hogy az entomologusok és növénypathologusok könyveikben többé- kevésbé összefüggéstelenül írták le és sorolták fel az erdészetileg fontos és nem fontos károsítókat, továbbá az elhárításukra és irtásukra szolgáló intézkedéseket; ezeken azonban — mint Wagner Kristóf mondja — az „iroda szaga“ sokszor nagyon is érezhető volt. El kell ugyan ismernünk, hogy ezek a tudósok könyveikben a gazdasági védekezési módok ismertetésére is kiterjeszkedtek, de mivel ezeket csak igen röviden tárgyalták, és a végrehajtásuk elmulasztása esetén bekövetkező veszélyekre nem mutattak rá, a műszaki védekezési módokat viszont annál terjedelmesebben ismertették, azért nem lehet csodálkozni azon, hogy az erdőgazdák az utóbbiak hatásosságában vakon bízva, mellőzték a gazdasági védekezési eljárásokat és azokat — sajnos — még ma is mellőzik. A mező- és kertgazdaságban is jól ismert, sőt úgyszólván egyedül alkalmazott műszaki védekezés célja a károsítok fejlődésmenetében található, ú. n. Achilles-sarkot mechanikai mód-
