M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938
Első rész - Beszédek
83 egyetemünk tiszteletbeli doktoraivá, akik a felsőoktatás terén több évtizeden át folytatott áldásos tanári és eredményekben gazdag tudományos munkásság után történt nyugalombavonu- lásuk előtt, szintén a műegyetem kötelékébe tartoztak és ott a kiváló tudományos és nem kisebb jelentőségű pedagógiai működésüknek kijáró tiszteleten és nagyrabecsülésen felül — mint tanártársaink — értékes emberi tulajdonságaikkal és szeretetreméltó egyéniségükkel valamennyiünk meleg barátságát és ragaszkodását is kiérdemelték. Éppen ezért az avató dékán urak előbb elhangzott beszédei után fölöslegesnek érzem az Önök fényes tudományos érdemeinek további méltatását, hiszen azok a műszaki, illetőleg az állatorvosi tudományok világában nemcsak jól ismertek, hanem valóban nagyrabecsültek is. Ügy vélem, e ritka alkalomhoz jobban illik az, ha a hasonló avató ünnepségekkel járó hagyományos ünnepélyes hangulat feszességét elhárítva mai ünnepélyünknek inkább bensőséges, családias jellegét és jelentőségét hang- súlyozom. Hiszen az életben előforduló különféle ünnepségek közül azok vannak reánk a legnagyobb hatással, amelyek szű- kebb családi körünkkel kapcsolatosak, vagy amelyeknél az ünneplés valamelyik közelebbi hozzátartozót ér, ezért mi a mai alkalommal, a fényes külsőségek mellett, egyúttal lelkünk és szívünk melegen hullámzó érzelmeibe is boldogan merülhetünk el. A műegyetemi tanács boldognak érzi magát, hogy ez avató ünnepség keretében, az Alma Materhez méltó ünnepi külsőségek között lélekemelő családi ünnepet ülhet. Meg vagyok győződve arról, hogy több évtized közös munkájában és törekvéseiben, továbbá gondjaiban és örömeiben, valamint a hazai felső- oktatás fejlesztésének magasztos célját szolgáló sikereiben megérlelődött és kipróbált baráti szeretetünk és tisztelő nagyrabecsülésünk melegségében lélekben egyesülnek velünk mindazok a volt tanítványok is, akik, bár az élet mozgalmaiban messze sodródtak az Alma Matertől, a tudomány tejével tápláló édesanyától, mégis továbbra is tagjai maradtak annak a nagy-nagy családnak, amely széttéphetetlen lelki kötelékkel fűz össze tanárt és tanítványt egyaránt. Sok-sok csillogó szemű ifjú lelkében gyújtották fel Méltóságtok elsőül a tudomány és a magasabb műveltség szereteté- nek lángját, tanártársaik szívében pedig életrekeltették a baráti 6*
