M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938

Első rész - Beszédek

69 Amikor most első ízben ülünk össze Szabó Gusztáv elgondo­lása szerint, súlyos kötelességmulasztást követnék el, ha nem fejezném ki intézetünk valamennyi tanára, de azt hiszem, vala­mennyi barátja nevében is soha el nem múló hálánkat a finom- lelkű cselekedet- és adományért. A harmadik és negyedik ok egyetemünk hívó szava és a nagy nádor emlékének tisztelete volt. Engedjék meg, hogy gondolataimat ehhez az emlékhez fűzzem. Ügy érzem, hogy azok a nemzedékek, amelyek már a há­ború előtt is bíráló szemmel nézték az eseményeket, ma sokkal jobban értik meg a száz év előtti, a szabadságharcig terjedő korszakot, mint megértették a háború előtt. Mert a napóleoni háborúk hasonlóan mint a világháború, fenékig kavarták fel a világesemények óceánját és akkor éppúgy, mint most, a feszült­ségek kiegyenlítését kereste a szenvedő emberiség. Ma is az új életformák keresése tölti el a lelkeket és ez a széliében megnyil­vánuló reformvágy állítja elénk nagy plaszticitással a múlt századeleji újító hullámverést. A gazdasági és kultúrális tevékenység terén gróf Széchenyi István emberfeletti nagysága emelkedik ki, de mellette áll töretlen fényben, páratlan lelki tisztaságában József főherceg, a nagy nádor alakja. Széchenyi a történelem legnagyobbjaival vetélkedő dina­mikus lelkű reformátor, — József nádor a korosabb, bölcs, tapasztalt férfiú, aki megtanulta, hogy az akció és reakció tör­vénye nemcsak a fizikai, hanem a szellemi világban is érvényes, s aki ezért óvatosan mérlegeli az újítások esetleges hátrányait is, de soha sem azzal a szándékkal, hogy a refonmtörekvéseket bénítsa, hanem ellenkezőleg, azért, hogy a magot az ocsútól elválasztva, bölcs állásfoglalásával és sokszor minden tekinté­lyének latbavetésével támogassa a reformokat a mindig bizal- matlankodó, gyanakvó és sokszor féltékeny központi kormány­nál, vagy az uralkodónál. Herczeg Ferenc a költő intuíciójával adja a nagy nádor szájába az azóta számtalanszor idézett szavakat, hogy az épí­tendő új hídon nemcsak a budaiak és a pestiek fognak járkálni, hanem nagyobb úr, — Európa s vele a XIX. század vonul be rajta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom