M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938
Első rész - Beszédek
51 munkaterv szerint az ezévi tanfolyam alkalmából a mérnök- és építészmérnöki karnak jutott a főszerep. A geodéziai szakelőadásokkal kapcsolatosan dr. Tárczy-Hornoch Antal egyetemi nyilv. r. tanár úr kezdeményezésére a hazai földmérő kar 22 előkelő tagja is összegyűlt, s ily módon a valóságban megtörtént a magyar földmérők első kongresszusa. E tanfolyam nevezetes eseménye az is, hogy keretében Biró Zoltán ő méltósága és Mihályi Zoltán dr. urak szervező közreműködésével erdő- mérnök-továbbképző alakult, amely a jövőben minden második évben megismétlődik a Nyári Egyetemen. A bányászati és kohászati szakférfiak is elhatározták, hogy a m. kir. bányahatóságok közreműködésével évenkint 3 napos bánya- és kohómérnök továbbképző tanfolyamot tartanak. A nyári egyetem aug. 1—aug. 18-ig működött s 70 előadó 99 órát tartott. A hallgatók száma 615 volt. A nagy sikert a kiváló előadók mellett elsősorban Czettler Jenő elnök úr ő nagyméltóságának, továbbá Rom- walter Alfréd dr., Márffy Ede dr., Tárczy-Hornoch Antal dr. egyetemi tanár urak és vitéz Bokor Rezső dr., egyetemi magántanár úr fáradhatatlan munkájának köszönhetjük. Nagymértékben hozzájárult a sikerhez dr. Sopronyi-Thurner Mihályné ő méltóságának szíves támogatása is, aki a Hölgybizottság élén állott, továbbá Biró Zoltán ő méltóságának és dr. Mihályi Zoltán erdészeti egyesületi titkár úrnak szervező közreműködése és végül Pöttschacher Rudolf igazgató úr ügyszeretete és szakértelme is. Mindnyájuk munkáját a Kar köszöneté illeti. Ezzel be is fejeztem a Kar adminisztratív jellegű ügyeinek ismertetését. A továbbiakban kari hagyományainkhoz híven egy olyan kérdésről fogok szólani, amely az általam művelt tudományágnak, a földtannak a körébe tartozik, s talán általánosabb érdeklődést érdemlő lehet. Az ember attól a pillanattól kezdve, amikor az isteni lehelet egy parányi része már osztályrészéül jutott, azaz tudatos, gondolkodó, eszes lénnyé, emberré vált, nem szűnt meg soha egy pillanatra sem fáradhatatlanul kutatni az őt körülvevő, s őt függő helyzetében tartó természet titkait. Állandóan igyekezett a tudás mezejét körülövező áthatolhatatlan magas falat kifelé tolni. Sokat ismerünk már a természet titkaiból, ez tagadhatatlan, de még több talán az enigmák, a rejtélyek száma. Végső elemzésben pedig, sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy éppen a természettudományok legalapvetőbb elemei ismeretle4*
