M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
76 tett, mert a nagyon hiányos állatgyógyászati ismeretek annyira össze voltak fonódva babonás, misztikus elemekkel, hogy az alkalmazott eljárások inkább kuruzslásnak, mint orvosi gyógymódnak voltak tekinthetők. Emellett az állatgyógyászat teljesen tanulatlan, empirikus személyek, mint kovácsok, ápolók, pásztorok kezébe volt letéve, akik semmivel sem tudtak az' általuk átvett ismeretekhez fejlesztőleg hozzájárulni, úgyhogy mindaddig, amíg e foglalkozás ily kevéssé művelt emberek kezében maradt, remény sem lehetett arra, hogy ez áldatlan helyzetben javulás álljon be. Ezt a felelős fórumok mindenütt átérezték és ezért több államban történtek kísérletek és tervezgetések állatorvosi tanintézetek létesítésére, amire nézve Angliának, Franciaországnak és Németországnak egyaránt voltak kezdeményezői, a végleges megoldást azonban Franciaország találta meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az állatorvosi tanintézetek felállítása mindenütt a szakemberek hiányának fedezésére történt és ez teszi érthetővé, hogy mihelyt az egyik állam a példaadó kezdeményezést megtette, azonnal követte őt a többi is. Az első állatorvosi tanintézet 1762-ben Lyonban nyílott meg és sajátságos, hogy megalapítója nem orvos, hanem jogtudós, nevezetesen Claude Bourgelat ügyvéd volt. Bourgelat otthagyván az ügyvédi pályát, szülővárosában a lovagló akadémiának az igazgatója lett és miután szabadidejét hippológián kívül anatómiai és fiziológiai tanulmányoknak is szentelte, több figyelemre méltó szakkönyvében a lovak betegségeivel is foglalkozott. Ezzel nagy szaktekintélyre téve szert, az előkelő osztályban szerzett jóbarátainak segítségével megbízatást kapott egy állatorvosi tanintézet létesítésére. Ennek működésével kezdettől fogva annyira kivívta a megelégedést, hogy XV. Lajos király az intézménynek a „királyi“ jelző használatát adományozta, magát Bourgelat-t pedig a lyoni és a még alapítandó iskolák igazgatójává és felügyelőjévé nevezte ki. 1766-ban Bourgelat megalapította az alforti „École vétéri- naire“-t is, melyben tanítói szerepet már nem vállalt ugyan, de szellemi irányítását 1779-ben bekövetkezett haláláig gyakorolta. A lyoni iskola csakhamar világhírre tett szert, mert már az első években is sok külföldi növendék látogatta. Általában
