M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937

Első rész - Beszédek

112 megküzdeni, akkor csodálattal kell látnunk a minden aka­dályt leküzdő akaraterejét, ügyszeretetét, buzgalmát és lelke­sedését, melyeket a nemes ügy szolgálatába állított. A hazai állatorvosi szakoktatás megindulása, az állategészségügy Tolnay Sándor nevével elválaszthatatlanul, örökre összefor­rott. Eredményes és érdemekben gazdag munkásságáért már akkor elismerésben részesült. Mi, akik most alma materünk falai között összesereglettünk, újból elibénk idézzük és lel­kűnkbe véssük Tolnay Sándor íenkölt szellemét. Hódolattal áldozunk emlékének, melyet látható alakban e néma kövek, a kőbe vésett betűk és e kövek közül előtörő csergedező víz jelképeznek. E kövek legyenek hirdetői a tetterős, tántorít­hatatlan, sziklaszilárd, hazáját imádva szerető, a magyar állat­orvoslás történetében halhatatlan érdemeket szerzett férfi em­lékének. A csergedező víz pedig hirdesse a soha ki nem apadó, a magyar állatorvosi ügyért és az állatorvosi tudományokért folyó munkásságot. A magyar állatorvosi kar soha el nem múló hálával és azzal az ígérettel veszi ajkaira Tolnay Sándor nevét, hogy az általa megjelölt úton haladva, nemes törek­véseit, tanításait szem előtt tartva, iparkodik közreműködni az állatorvoslás, az állategészségügy és az állatorvosi tudo­mányok előbbrevitelében, hazánk jobb, szebb és boldogabb jövőjének előmozdítása érdekében. Ilyen gondolatokkal és érzelmekkel eltelve alma materünk és a magyar állatorvosi kar nevében leteszem az elismerés és hála koszorúját.“ A bensőséges ünnepély Liszt Ferenc „Ünnepi dalá“-val, melyet az állatorvostanhallgatók énekkara adott elő, fejező­dött be. A jubileumi ünnepélyen megjelent előkelőségek és ven­dégek dr. Jármai Károly dékán kalauzolása mellett az újonnan megnyílt állatorvosi múzeumot, dr. deési Daday András egye­temi magántanár és előadónak nagy hozzáértéssel és kitar­tó, lelkes utánjárással létesített művét tekintették meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom