M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
70 politikai erejét. Nem vette észre, hogy nyugodt, megfontolt, céltudatos birtokpolitikán keresztül lehet csak jóvátenni a jobbágyfelszabadítás egyes hibáit és megerősíteni a jövőre az egész vonalon a magyarságot. A mostani eszme- és gondolatszegény, jobbára negatív általános és gazdaságpolitika a kultúrnemzetekre nézve népesedési összeomlásban éli ki magát. Egész Európát ezzel ellentétben a XIX. században a hatalmas népszaporodás jellemzi. Nálunk is mezőgazdasági népességünk csak úgy ontja a népfölösleget. Sajnos, gazdasági fejlettségünk nem volt elég ahhoz, hogy ezt a maga teljében felszívja magába. Millión felül van az a népszám, amely vándorbotot vesz a kezébe. Megszűntünk primitív agrárállam lenni és az iparosodás nemzeti létfeltételünkké lett. A szerves fejlődésnek előfeltételei viszont csak részben állanak rendelkezésre, mert ez időknek leghatalmasabb fegyverét, a vámpolitikai eszközöket, a szerződéses vámterületen belül alig tudjuk kihasználni. Mégis állam és társadalom összefogva erőteljes ipart tud megteremteni. Ehhez a gazdasági átalakuláshoz azonban úttörők kellettek, akikben volt tettrekészség, vállalkozói szellem, felelősség- érzettel párosult kötelességteljesítés. Ennek a gárdának egyik vezéregyénisége néhai Chorin Ferenc. Kiváló tehetsége, magas műveltsége, a közérdeket szem előtt tartó egyénisége, hatalmas szervezőképessége, szinte predesztinálják őt arra, hogy szolgálja a gazdasági megújhodás útjait. Páratlan hévvel, meg nem ijedve az akadályoktól és nehézségektől, leküzdve a különböző ellenállásokat, fáradhatatlan munkássággal szegődik a magyar gazdaságpolitika harcosává. Tisztán látja, hogy az egyoldalú gazdálkodási rendszer nem felel meg a nemzetfejlődés követelményeinek, hanem kellő összhangba kell hozni az ország termelési ágait. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a világháború előtti és az utolsó 15 év céltudatos gazdasági politikájának köszönhetjük, hogy az ipari fejlődésen keresztül a pénzügyi és a gazdasági egyensúlyt a mostani világégés közepeit fenn tudjuk tartani. A jövőnek nincs más útja, mert csak ezen a réven lehet a magyar mezőgazdaság erőviszonyait egészségesekké és ellenállókká tenni. A századévforduló körül a nagy optimizmust, mely hitt a zavartalan állandó fejlődésben, pesszimizmus váltja fel. A gazdasági élet menete mind nehezebbé s a piacokért való
