M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
55 mint a köveket, Jeruzsálemben ..Végül az ókornak nemesfémekben való gazdagságára még szintén a Krónika II. könyve 9. részének 20. versét idézem: „Annak felette Salamon királynak minden ivóedényei aranyból valónak; a Libanus erdeje házának is minden edényei tiszta aranyból valónak: nem vala azok között semmi ezüst; mert azt semmi becsületben nem tartják vala a Salamon idejében ...“. Egyébként pedig a régi feljegyzésekből és a régi kohók maradványaiból megállapítható, hogy az ő tűzi ezüstkohósítási eljárásaik elvileg nem különböznek a mai eljárásoktól. Ugyanezt mondhatjuk az ókorban ismert többi fémre, pl. a rézre, ólomra nézve is, amennyiben a régiek kohósítási eljárásait még ma is alkalmazzuk. Ezen azonban nincsen semmi csodálkozni való, ez csak annyit jelent, hogy már az ókor kohásza felismerte azoknak a természeti törvényeknek egy részét, amelyen a fémleválasztási eljárások alapszanak. Ezekhez az ismeretekhez bizonyára nem máról-holnapra jutott az ember, hanem addig is tengernyi véres verejtéknek kellett hullania, amíg a fejlődés arra a fokra jutott, amelyről az első írott emlékek beszámolnak. A kohászat további fejlődése, amely most már szinte szemünk előtt folyt le, nem hozott nagyobb meglepetéseket egészen a XIX. századig, amikor azután a vegyi tudományok rohamos fejlődése, a villamosságnak a kohászatban való alkalmazása, a gépi erő nagyfokú előretörése a kohászat fejlődésének is hatalmas lendületet adott. Remélem, ez a futólagos áttekintés is elegendő ahhoz, hogy a régiek kohászati ismereteit kellően értékeljük és azokat le ne becsüljük. A régi korok kohászának a kohókat éppen úgy meg kellett terveznie, a kohósítás mikéntjét megállapítania, megszerveznie és irányítania, mint a mai kor kohászának, holott ő a különleges kohászati ismereteket nem műszaki főiskolákon sajátította el. Ugyanis tudnunk kell, hogy műszaki, különösképen pedig a bányászati és kohászati irányú iskolák felállítására irányuló kívánalmak a XVIII. század elején jelentkeznek először és ugyanennek a századnak első felében válnak valóra. Ezekután joggal vethetjük fel azt a kérdést, hogy miképen történt a kohók vezetésére hivatott szakemberek kiképzése azokban az időkben, amikor a rendszeres kohászati oktatás
