M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
29 vezethet, hogy a szélenergia a mainál nagyobb jelentőségre jut, de mi még a jelenben élünk és a mai állapotokhoz kell igazodnunk. A helyhez kötött energia másik fajtája a vízierő, a gazdára nézve kevesebb jelentőséggel bír, azért ezzel e helyütt nem is foglalkozom. Nehéz helyzetben van mezőgazdaságunk a tüzelőanyaggal. Szükségletének legnagyobb részét maga termeli, szenet aránylag keveset fogyaszt. Összes hazai szénfogyasztásunk 1934-ben kereken 63 millió q volt, ebből 61.5 millió q hazai termelésű. Figyelmen kívül hagyva a főleg gázgyártásra behozott idegen szenet, barnaszénből 24.3 milliót használt fel az ipar, 14.4 milliót a közlekedés, 11.7 milliót pedig fűtésre fordítottunk, 9.5 milliót a közművek fogyasztottak el és csak 1.5 milliót a mezőgazdaság. A mezőgazdaság egyéb szilárd tüzelőanyagfogyasztásáról statisztikai adataink nincsenek, de jól tudjuk, hogy fán és másra nem igen használható hulladékokon kívül nagymennyiségű kifogástalan minőségű szalmát, sőt Nagyalföldünk fában legszegényebb vidékein még trágyát is eltüzelnek. Az évente termő mintegy 25 millió q tengeriszár tavaszig fel nem etetett, vagy legalább is fel nem tépett részének elégetése a kukoricamolyra való tekintettel hatóságilag kötelező. Az átlag mintegy 3 millió q lemorzsolt csutka nálunk majdnem teljes egészében tüzelőanyagul, újabban kis részben — egyelőre inkább csak kísérletképen — mótorhajtásra szolgál. A tengeritermelés hulladékaiból mintegy 10 millió q-t tüzel el hazánk mező- gazdasági lakossága, nagyobbrészt azonban nem mezőgazda- sági, hanem házi tüzelési célokra. Búza- és rozsszalmatermé- sünk átlag mintegy 40 millió q, amiből kb. 4 millió kerülhet eltüzelésre, leginkább cséplő-lokomobilokban és kenyérsütő kemencékben. A szalma nem csak mint alom és takarmány értékesül a mezőgazdaságban, hanem gyakran elég jó áron adható el külföldre. Pl. 1931-ben 3.878.000, 1932-ben pedig 5.509.000 pengőt vettünk be a kivitt szalmáért, métermázsánként a határon átlag 4 és Vz pengővel értékesítve, ami a gazdaságban kb. 3 pengőnek felel meg. A szalma belföldi forgalmi ára, valamint trágyaértéke a kereskedelmi trágyák áralapján számítva
