M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
86 Mégis ne vegye senki tőlünk rossznéven, ha mi ezen a kétszázéves ünnepségen, melynek minden szála a boldog múltba, a hegyek közé, Selmecbánya ércben gazdag bérceire visz vissza, ma itt a megemlékezés órájában a régi otthonra gondolunk. Ne essék senkinek zokon, ha mi ma itt, ez ünnepi órában, a vándorbotot keményebben szorítjuk meg, mint tegnap, ha ma a honi föld mélységes szeretetétől vezetve, a bot mankóját csókjainkkal árasztjuk el s ütött-kopott nyelét könnyeinkkel áztatjuk végig, s ha a szegedi egyetem nevében én is a bot mellé roskadok és buzgó lélekkel az ünneplő fakultás tanári karával és ifjúságával együtt a múlton és a múltért zokogok. Ne lásson senki szemrehányást abban se, ha én itt ma a francia nemzetnek a 71-es szedáni csatavesztés utáni tettére emlékezem, annak a nemzetnek cselekedetére, mely 1871. után Párizsban az elvesztett Strassburg emlékére emlékoszlopot állított fel, s azon a visszavárásnak örök tüzét ápolta és élesztette, egész 40 esztendőn keresztül. Ne tegyen hát senki szemrehányást azért, ha én ma e francia példán elmerengve azt mondom, hogy tartson bár ez a végzetes sorsunk nekünk is 40 évig, s akár egy századig is: mi, honunkból elűzött egyetemek, Sopron, Pécs és Szeged egyeteme, mindig egy örök égő tűznek tekintjük magunkat, s ha az őshonunkba való visszavágyás lángjaként örökké égni és lobogni akarunk. A keményre markolt vándorbot még többről is beszél. Mikor a nemzet teste megszaggattatott s darabokat téptek le rólunk, különösen mi vándorbotos egyetemek váltunk a nemzet leghangosabb jajaivá és mi voltunk, vagyunk és maradunk a nemzet legvérzőbb sebei. Sőt gyakorta úgy érezzük, hogy az ütött sebektől örökösen vérezve mi vagyunk az a véres kard, mely hol a csonka határoktól nem messze magasba emeltetünk, hol pedig a hónukba visszavágyó fiai révén az országban szerte-szét hordoztatunk s a jobb jövőért való állandó tettrekészség örökös szimbólumai vagyunk. Úgy érezzük, hogy ebben a sorsunkban és elhivatottságunkban semmi más kívánságunk nincsen, minthogy az ünneplő fakultás ifjúsága s az innen szétrajzó mérnöki kar révén hadd jöjjön az érc fel a föld mélyéből mentői nagyobb ára-
