M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
79 az engedélyt és a kulcs kikézbesítése mellett a szükséges útbaigazításokat a tanulók kísérleti munkáira, melyeknek végeztével a kulcsot ismét visszaszolgáltatták neki. 11. A végzett praktikánsok alkalmazása és bányatisztekké való kinevezése. A kétéves tanfolyam befejezése és a fővizsga letétele után a praktikánsnak á magyar és esetleg külföldi bányavárosokban annyi ideig kellett gyakornokoskod- nia (experimentieren), amennyi idő szükségesnek mutatkozott, hogy magát tökéletesen kiképezze; egyes kiváló praktikánsok abban a kitüntetésben részesültek, hogy magával a fő- kamaragróffal utazták be a bányahelyeket. E gyakorlati tanulmányok folyamán egyfelől a kincstári, másfelől a magánbányák megtekintése — biztosított reciprocitás .alapján — úgy a magán- mint az állami praktikánsok- nak kölcsönösen meg volt engedve. A praktikánsi minőség addig tartott, amíg a bányatisztek létszámában megfelelő állás meg nem üresedett; időközben a jelölt bányaaltiszti szolgálatot teljesített. Hogy az udvari hivatal erre az előkészítő gyakorlati szolgálatra milyen nagy súlyt fektetett, kitűnik az 1749. július 27-én kelt királyi leiratból, mely bírálva azt a sajnálatos jelenséget, hogy a praktikánsok túlsók időt töltenek az irodában és annál kevesebbet járnak a bányába, ekkép nyilatkozik: „A bányatiszti és bányaadjunktusi állásokat a jövőben csak oly egyének számára tartjuk fenn, akik farbőrös bányászok (Bergmann von Leder) vagyis, akik a bányában, ék- és kalapáccsal kezükben, jól és szorgalmasan, reális értelemben dolgoztak, s ezután a felőri teendőket kitűnően látták el; ellenben azokat a praktikánso- kat, akik a vájármunkát s folytatólag a felőri szolgálatot megfelelő időn keresztül ernyedetlen szorgalommal ellátni magukhoz nem illőnek tartják, bár más irányú tudásukhoz képest más megfelelő alkalmazás szempontjából figyelembe vesszük, de azokra, akik, hogy magukat a bányászati szolgálatra kiképezzék, a vájármunkától és egyúttal a bányában, valamint a bányaácsolás és bányagépészet körében a kézi foglalkozástól nem riadnak vissza, egészen kivételes jóindulattal fogunk gondolni.“ Hasonló célzattal és maró gúnnyal szól Imhoffnak Ö Felsége elé terjesztett és az 1749 okt. 16-iki udvari rendelethez
