M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
33 egyetlen vigasztaló reménye. Szép és dicsérendő célkitűzés, feltámadás a nemzet számára akkor, ha gondoskodni is tudunk az új generáció megélhetéséről, de szociális forradalmak melegágya, ha a termelési erők racionális fejlesztése nem tart lépést a népszaporasággal. Mert ne feledjük, hogy a merkantilista rendszer népszaporasági rendszabályainak velejárója volt a népélelmezésről való gondoskodás is, részint gyarmatszerzés, hódítás, részint a belföldi termelés reformja által. És ne feledjük, hogy Magyarország területének egy négyzetkilométerén ma 95 magyarnak kell megélnie. E tekintetben ötödik helyen állunk Európában, gyarmatok, tenger, természeti kincsek nélkül szűkölködő agrárországban, ahol a megzavart világgazdasági kapcsolatok mellett, autarchiára berendezett szomszédok közt, a kivándorlás biztosítószelepe nélkül kell keresni a nemzetcsalád mindennapi kenyerét, a jövő generáció felnevelésének fedezeti alapját. Nekünk számolnunk kell a magyar föld adottságaival, szélsőséges klímájával, a költő fantáziájában tejjel-mézzel folyónak jelzett, valójában pedig nagyobbik részben csökkent termőképességű talajával, számolni kell a fogyasztási centrumok kis számával s így a piaci értékesítés nehézségeivel, egy nagy ország igényeihez szabott közlekedési rendszer racionális átalakításának parancsoló szükségszerűségével, iparunk, ipari fogyasztóképességünk fejlesztésének kategorikus imperatívuszával és nemzetünk minden alkotni vágyó és alkotásra képes erejét össze kell fogni, hogy a nemzet jövőjét jelentő több magyar számára több kenyeret, több munkaalkalmat biztosíthassunk. Kiinduló pontunk más nem lehet, mint Széchenyié. A magyar föld az, amelyen élnünk és halnunk kell, a magyar föld az, amelynek termése, és amelynek termelési eredménye kell, hogy nemcsak az agrárnépességet, de a magyar ipart, kereskedelmet eltartsa és a magyar kulturfölényt biztosítsa. A föld a nemzeté, nem egyszerű tőke, hanem megélhetési forrás, amely egyéni tulajdonban is a nemzetcsalád érdekében kezelendő. Ember és föld nélkül nincs ország, tehát mindkettőt istápolni az állam jól felfogott érdeke. Amily egyszerű ez a tétel, oly nehéz annak gyakorlati megvalósítása. 3