Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1965-1966
Dr. Hazay István rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
tést, odaadóbb tanulást és nagyobb tudnivágyást kívánunk, mint az elmúlt években. Természetes, hogy az eddigiekben is számosán voltak, akik olyan munkát végeztek, amely kielégítő, sőt kiváló és megfelel a mérnökképzés nemes céljának. Sajnos azonban, hogy ennek ellenkezőjét is tapasztalnunk kellett. Amikor arra kérem jó hallgatóinkat, hogy továbbra is teljesítsék kötelességüket, és kívánom, hogy növekvő műszaki tudásukban fokozottan növekvő örömüket leljék, erről a helyről is figyelmeztetem a kötelességüket nem megfelelően teljesítő hallgatókat, hogy eltökélt szándékom a hanyagságot, egyes hallgatók részéről megnyilvánuló rosszindulatot, fegyelmezetlenséget, meg nem felelő magatartást és a jószándékú hallgatókat is megzavaró viselkedésüket felszámolni, velük szemben a legszélsőbb határig érvényesíteni azokat a rendszabályokat, amelyeket a tanulmányi és fegyelmi szabályzat lehetővé tesz. Hallgatóink csak úgy állhatják meg helyüket, ha a tanulni akarás, a tudni vágyás, az igazi mérnökké válás óhaja hatja át őket. Oktatói karunk szeretettel foglalkozik a jó szándékú hallgatókkal, minden lehető segítséget megad a fejlődéshez; bármikor fordulhatnak bármelyikünkhöz tanácsért, szívesen állunk rendelkezésükre. Felfigyelünk azonban az esetleges hanyatlásokra is, és igyekszünk figyelmeztetéssel, emberi szóval jobb útra terelni a könnyelműbbeket. Csak meg kell fogadni oktatóink jóra nevelő szavait. Bízom benne, hogy hallgatóink legtöbbje megérti az idők szavát és olyan szakmai tudást kíván szerezni, oly mértékben fejleszti ki magában a kötelességtudást és fegyelmezettséget, teszi magáévá a szocialista ideológia elveit, hogy bátran vállalhatja magára a jövő kommunista mérnökének magasrendű feladatait népünk boldogulására, jólétének fokozására és a műszaki létesítmények iránt állandóan növekvő igényeinek minél hatékonyabb kielégítésére. Bízom benne, hogy hallgatóink legtöbbje becsületes munkával hálálja meg népünk és kormányunk áldozatkész anyagi segítségét, oktatóik fáradságát, és méltó lesz arra a magasztos hivatásra, amelynek betöltésére Önöket itt felkészíteni igyekszünk. Egyetemünk I. éves hallgatói, kedves fiatal barátaim! Amidőn meleg szeretettel üdvözlöm Önöket egyetemi tanulmányaik megkezdésekor, egyúttal felhívom a figyelmüket arra, hogy Önök előtt sok munkával teli öt esztendő áll, amíg eljuthatnak a diplomáig. Ehhez az öt esztendőhöz nagy akaraterővel, fegyelmezettséggel, szorgalommal álljanak hozzá, és hasonlóan kell az öt esztendőt is kitölteniök. Önöknek is szól mindaz, amit az egész hallgatóság számára mondtam éppúgy a hallgatóink iránti szeretetünkről, mint a velük szemben támasztott követelményekről. Már a kezdetnél véssék tudatukba, hogy aki idejött, az komoly, nem könnyű munkára vállalkozott; ezzel — ha mérnökök akarnak lenni — meg kell birkózniuk, és semmiféle mellékkörülmény nem ellensúlyozhatja azt a feltételt, hogy a megkívánt tananyagot meg kell tanulniok, az előírt gyakorlatokat el kell végezniük, a számításokat, rajzaikat el kell jól készíteniük, az egyetem szabályainak eleget kell tenniök, vagyis minden vonatkozásban meg kell állniok helyüket. A középiskola és az egyetem oktatási, nevelési és számonkérési rendszere merőben különbözik egymástól. Mi az előadásokon és gyakorlatokon való fegyelmezett és figyelmes részvételen túl bizonyos önállóságra is számítunk a tanulásban. Egyeseket — sajnos nem is keveseket — eleinte megtéveszt ez a teljes szabadságnak képzelt önállóság; elhanyagolják a rendszeres tanulást, s egyszerre csak azt veszik észre, hogy elfutott az idő, már nincsen mód kötelességeik hiánytalan teljesítésére. Természetes, hogy szükség van pihenésre, szórakozásra, más irányú művelődésre, sportolásra is, de tartsák mindig szem előtt, 4
