Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1965-1966
A tanszékek tudományos és művészeti munkássága
vételeinek megállapítására. A kutatás hajlított elemekkel kombinált függesztett szerkezetek számítási elméletének kidolgozására irányult. E szerkezetek egyesítik a kötélszerkezetek és a rúd-, illetve lemezszerkezetek szilárdságtani előnyeit. A vizsgálat keretében a kötélhálóra függesztett, négy oldalon támaszkodó tartórács, a kötélsorra függesztett, két oldalon támaszkodó tartórács, a kötélsorból és gerendasorból kialakított tartórács, a kötélhálóval aláfeszített tartórács és végül a kötélsorra függesztett, négy oldalán kiváltott lemez számításával foglalkoztunk. Az elméletet a mátrixalgebra, illetve analízis alkalmazásával építettük ki olyan módon, hogy a numerikus munka könnyen programozható legyen. A szerkezetek kompatibilis kötélerőinek megállapítása az ún. állapottér elemzésével történt. (A kutatást végezte: Szabó János, Roller Béla. Megbízó: Építésügyi Minisztérium.) Ferde vasalású vasbeton lemez számítása. A kutatás során méretezési eljárást adtunk ferde vasa* lású vasbeton lemezhez, amely eljárás alkalmas a lemez valamely pontjában, ahol a hajlító nyomatékok ismertek, a vasalás számítására szolgáló méretezési nyomatékok meghatározására. Az eljárás azon a legtöbb helyen elfogadott alapelven nyugszik, hogy a beton bereped, a repedésen át a húzásokat csak a vasak viszik át; mindegyik irányban megfolynak a vasak, és bennük a húzóerő iránya megegyezik a vasak eredeti irányával. Ugyanezeken az elveken nyugszik a Gvozgyev-féle törési elmélet (m2 = 0)is, amelynek mintegy továbbfejlesztése ez a munka, mert a teherbírási tenzor tulajdonságainak feltárása útján sikerült, a törési feltétel nyújtotta ellenőrzési lehetőségen túl, méretezési eljárást is kidolgozni (m1=minl). A méretezési eljárás kidolgozása során sikerült arra az érdekes jelenségre is rávilágítani, hogy bármilyen helyzetű is az egyik vasalás iránya, a másik számára található egy optimális irány, amely épp olyan kedvező helyzetet teremt, mintha egymásra merőleges vasalást alkalmaznánk és éppen a nyo- matéki főirányokban. (A kutatást végezte: Németh Ferenc. Megbízó: Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium.) Forgási hiperboloidból kivágott szektor-héjfelület statikai számítása. A tanulmány módszert dolgozott ki az egyköpenyű forgási hiperboloidból kivágott, speciális geometriai méretekkel bíró szektorhéj membránerőinek meghatározására, továbbá tájékoztató eredményeket közöl a keresztirányú hajlítónyomatékokkal kapcsolatban. A módszer lényege a következő: a héjfelület kedvező geometriai tulajdonságait kihasználva, a tehernek — hó és önsúly — célszerű szétosztásával a héj igénybevételeinek számítását két lépésben végezzük el. Az első lépésben geometriai elmélet segítségével azokat az igénybevételeket határozzuk meg, amelyek a tehernek egy olyan részéből származnak, amely csupán membrán-hatást ébreszt a héjon. A második lépésben közelítő eljárás segítségével azokat a kiegészítő membránerőket és tájékoztató jellegű, keresztirányú hajlítónyomatékokat határozzuk meg, amelyek a terhek maradék részéből származnak. (A kutatást végezte: Brajannisz Theodor. Megbízó: Építésügyi Minisztérium.) Vázas és merevitőfalas vázas magasházak önrezgésszámának meghatározása. A tanulmány keret* vázas és vízszintes erőkkel szemben fallal merevített magasházak vízszintes rezgései önrezgésszámá* nak olyan módszerekkel való meghatározásával foglalkozik, melyek a gyakorlati számításoknak meg* felelő közelítő eredményt adnak és amelyek a számítások tervező irodai keretek között való elvégzését lehetővé teszik. A keretváz és a merevítő fal csatlakozásától függően a tanulmány két alapesetet tárgyal, éspedig csuklós, illetőleg sarokmerev csatlakozású merevítőfalas-keretvázas szerkezetet. A merevítés nélküli keretváz önrezgésszámát a csuklós merevítésű szerkezet önrezgésszámából speciális esetként lehet meghatározni. (A kutatást végezte: Vértes György. Megbízó: Építésügyi Minisztérium.) Statikai számítások automatizálása. A tanulmány célja különféle területeken jelentkező statikai és egyéb számítási feladatok gépi feldolgozásra alkalmas algoritmusainak összeállítása. A tanulmány — teljességre való törekvés nélkül — igyekezett minél szélesebb területről válogatni programozásra alkalmas algoritmusokat. Ebből a szempontból foglalkozik a következő kérdésekkel: Felületszerkezetek számítása (lemezek, tárcsák, héjszerkezetek), rúdszerkezetek számítása (rácsostartók, térgörbe tengelyű változó keresztmetszetű tartóelemek, keretszerkezetek, tartórácsok), függőtetők számítása, stabilitásvizsgálatok lemezek horpadása, nyomott rudak kihajlása, kibicsak- lás), vízépítési feladatok számítása. A tanulmányban bemutatott, illetőleg feldolgozott algoritmusok jelentős része differencia módszerre épül és a mátrixos írásmódot alkalmazza, figyelembe véve a gépi feldolgozás szempontjait. A bemutatott algoritmusok jelentős részét célszerű lesz a gépre programozás során rendszerré fejleszteni. így kell például a különféle kerületi feltételeknek eleget tevő lemez és tárcsa feladatokat és az általános térgörbe tengelyű rudakból felépített térbeli rúdszerkezetekre vonatkozó feladatokat feldolgozni. (A kutatást végezte: Béres Elek, Györgyi József, Cserhalmi Imre, Kurutz Károlyné. Megbízó: ÉM. Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat Kutatási Főosztálya.) 109
