Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965

Dr. Vargha László 60 éves

DR, VARGHA LÁSZLÓ 60 ÉVES Gyöngyösön született 1904. október 25-én. Elemi és középiskolába is szülővárosában járt. Egyetemi tanulmányait a József Nádor Műegyetemen kezdte, de a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Bölcsész- tudományi Karán folytatta és fejezte be. Itt szerezte néprajzi doktorátusát. Egyetemi évei közben és befejeztével nagy magyar etnográfusok irányításával, majd társaságában dol­gozott, és szerezte imponáló néprajzi, népi építészeti és magyar építészettörténeti tudását. Már 1936-ban Helsinkiben és Stockholmban tanulmányozta a sza­badtéri néprajzi múzeumok problematikáját, s azóta is rendszeresen foglalkozik a vonatkozó kérdésekkel. 1938 —39-ben az Egyetemi Néprajzi Intézetben dr. Győrffy István egyetemi tanár mellett dolgozott, 1938 — 41 között az Orszá­gos Táj- és Népkutató Központ munkájában mint csoportvezető vett részt. 1939-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének előadója volt. 1944 —45-ben mint egyetemi gyakornok, majd tanársegéd, végül mint szemi­náriumi előadó segítette dr. Visky Károly munkáját. 1945 —46-ban a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén felügyelő és a főfelügyelő állandó helyettese, 1947-től 1949-ig a Néprajzi Múzeum meg­hívott vezetője majd főigazgatója volt. 1950-től 1952-ig a miskolci Hermann Ottó Múzeum igazgatója volt, és teljesen újjáteremtette a múzeumot. 1952 — 53-ban az ÉKME III. Építészettörténeti Tanszékén meghívott előadó lett, és a magyar népi építészet fakultatív tárgyát adta elő. 1954-től mint a II. Épí­tészettörténeti Tanszék, majd 1957 óta mint az egyesített Építészettörténeti Tanszék egyetemi docense, az ősközösségi társadalmak építészetének történe­tét, a magyar építészet történetét és — fakultatív tárgyként — a népi építészet stúdiumát adja elő. Eddigi múzeumi és oktatótevékenysége idején, nagyméretű tudományos kutató- és rendszerező munkája eredményeképpen számos fontos tanulmánya jelent meg a különböző szakkiadványokban. A magyar népi építészet témá­jának első tudományos rangú képviselője Magyarországon, akinek példája nyomán csak az utóbbi években kezdenek, főleg fiatalabb kutatók — jórészt tanítványai — foglalkozni ennek a rendkívül fontos területnek a művelésével. 1948-ban bolgár érdemrenddel, 1964-ben az Ybl-díj I. fokozatával tüntet­ték ki. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom