Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Dr. Vargha László 60 éves
DR, VARGHA LÁSZLÓ 60 ÉVES Gyöngyösön született 1904. október 25-én. Elemi és középiskolába is szülővárosában járt. Egyetemi tanulmányait a József Nádor Műegyetemen kezdte, de a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Bölcsész- tudományi Karán folytatta és fejezte be. Itt szerezte néprajzi doktorátusát. Egyetemi évei közben és befejeztével nagy magyar etnográfusok irányításával, majd társaságában dolgozott, és szerezte imponáló néprajzi, népi építészeti és magyar építészettörténeti tudását. Már 1936-ban Helsinkiben és Stockholmban tanulmányozta a szabadtéri néprajzi múzeumok problematikáját, s azóta is rendszeresen foglalkozik a vonatkozó kérdésekkel. 1938 —39-ben az Egyetemi Néprajzi Intézetben dr. Győrffy István egyetemi tanár mellett dolgozott, 1938 — 41 között az Országos Táj- és Népkutató Központ munkájában mint csoportvezető vett részt. 1939-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének előadója volt. 1944 —45-ben mint egyetemi gyakornok, majd tanársegéd, végül mint szemináriumi előadó segítette dr. Visky Károly munkáját. 1945 —46-ban a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén felügyelő és a főfelügyelő állandó helyettese, 1947-től 1949-ig a Néprajzi Múzeum meghívott vezetője majd főigazgatója volt. 1950-től 1952-ig a miskolci Hermann Ottó Múzeum igazgatója volt, és teljesen újjáteremtette a múzeumot. 1952 — 53-ban az ÉKME III. Építészettörténeti Tanszékén meghívott előadó lett, és a magyar népi építészet fakultatív tárgyát adta elő. 1954-től mint a II. Építészettörténeti Tanszék, majd 1957 óta mint az egyesített Építészettörténeti Tanszék egyetemi docense, az ősközösségi társadalmak építészetének történetét, a magyar építészet történetét és — fakultatív tárgyként — a népi építészet stúdiumát adja elő. Eddigi múzeumi és oktatótevékenysége idején, nagyméretű tudományos kutató- és rendszerező munkája eredményeképpen számos fontos tanulmánya jelent meg a különböző szakkiadványokban. A magyar népi építészet témájának első tudományos rangú képviselője Magyarországon, akinek példája nyomán csak az utóbbi években kezdenek, főleg fiatalabb kutatók — jórészt tanítványai — foglalkozni ennek a rendkívül fontos területnek a művelésével. 1948-ban bolgár érdemrenddel, 1964-ben az Ybl-díj I. fokozatával tüntették ki. 43
