Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Disszertációk
MEGYERI JENŐ egyetemi adjunktus kötélpályaívek: geometriai és erőtani meghatározása Kandidátusi értekezés. A megvédés időpontja: 1965. március 25. Eredeti terjedelme: 184 oldal, 28 ábra, 7 táblázat és 5 nomogram. Az értekezés a személy-, illetve teherszállító kötélpályák kötélíveinek geometriai és erőtani meghatározását tárgyalja. A láncgörbéből kiindulva vezeti le a megoldásokat, ami ez ideig a számítási munka körülményessége miatt háttérbe szorult. A használt közelítésekről köztudomású, hogy — különösen meredek és kevésbé feszített pályaszakaszok esetén — a pálya kialakításában általában megkívánt centiméterrendű pontosságnál lényegesen nagyobb és gyakran nem kellően tudatos elhanyagolásokat eredményeztek. Az értekezés célja pontosabb és jobb tervezési módszerek kidolgozása, illetőleg a közelítő számítások okozta elhanyagolások tudatosítása és javítása. A kedvezőbb műszaki megoldások egyrészt a beruházási költségek csökkentését, másrészt az indokolatlan biztonság okozta anyagfelesleg megszüntetését teszik lehetővé. A dolgozat a számítási munkák leegyszerűsítésére és meggyorsítására segédtáblázatokat és nomogramot közöl, s ezek alkalmazásával kimutatja, hogy a láncgörbe szerinti számítás munkaigényessége nem lépi túl a közelítő (parabola-) számítás munkaráfordítását. V A MOSSY FERENC tudományos munkatárs A MODERN ÉPÍTÉSZET KIALAKULÁSA ÉS VÁLTOZATAI A KAPITALISTA ÁLLAMOKBAN Műszaki doktori értekezés. A megvédés időpontja: 1965. április 29. Eredeti terjedelme: 137 oldal. Az értekezés a modern építészet kialakult főbb változatainak történeti áttekintését kísérli meg. A témát szűkítve, csak a kapitalista országok építészetével foglalkozik. Arra törekszik, hogy adatszerűén összefoglalja a modern építészet eddigi legjelentősebb eredményeit, röviden jellemezve a műveket és a kiemelkedő alkotókat. Elsősorban összefoglaló, leíró igényű, a mélyreható elméleti elemzés előkészítésére egyelőre a tárgyalandó anyag korszerű összeállítását kívánja elvégezni. Az adatszerű összeállítás a helyi, területi tárgyalást teszi indokolttá. A részletes tárgyalást bevezető fejezet előzi meg, amely néhány általános kérdéssel foglalkozik. A modern építészet eredetét, előzményeit és jellemző sajátosságait tárgyalja, majd a főbb változatok elvi összefoglalására tesz kísérletet, megkülönböztetve a konstruktív és formai-funkcionális irányt, s ezek mellett az organikus, fiziológiai, dinamikus, fantasztikus változatokat. A második fejezet a modern építészet európai kialakulását, a Bauhaus, Le Corbusier és a hollandok törekvéseit és tevékenységét foglalja össze. A harmadik rész a modern építészet újabb változatait mutatja be, területenként is csoportosítva az anyagot. Az európai (elsősorban az északi és az olasz), az amerika és délamerikai építészet mellett röviden érinti Afrika és a Távol-Kelet építészetét. Japán építészetének tárgyalása zárja le a változatokat. 144
