Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Disszertációk
Ezután az értekezés a deviátor középpontjára mutat egyszerű szerkesztést, majd a tenzort ábrázoló három Mohr-féle kör és egy tetszőleges háromszög között mutat analógiát, illetőleg leképezési viszonyt. Végül adott fesz ült - ségi tenzornak megfelelő alakváltozási, vagy adott alakváltozási tenzornak megfelelő feszültségi tenzor grafikus meghatározását mutatja meg. Egyszerű szabályt állít fel arra, hogy milyen tenzorok felelhetnek meg ilyen módon egymásnak. A következőkben az értekezés néhány új képletet ad a fajlagos saját torzítási munka számítására. Ezek után bebizonyítja, hogy a fajlagos saját torzítási munka arányos a feszültségi tenzort ábrázoló három Mohr-féle kör területösszegével. Ezt követőleg igen egyszerűen szerkeszt e három helyett egyetlen kört, majd egy olyan kört is, amelynek területe ugyanilyen módon arányos a fajlagos saját térfogatváltozási munkával, végül egy további körrel hasonlóképpen ábrázolja az egész fajlagos saját alakváltozási munkát. Rendkívül egyszerű szerkesztést közöl a Huber — Mieses — Hencky-féle törési elmélet redukált feszültségének meghatározására. Más módszerek szerint nyert bizonyos összefüggések ezáltal közvetlenül leolvashatók. Bemutatja ezután, hogy miképpen történhetik a Beltrami-féle törési elmélet redukált feszültségének megszerkesztése. Befejezésül ugyancsak egyszerű szerkesztést mutat a Saint Venant-féle törési elmélet redukált feszültségének meghatározására. DB. VARGA SÁNDOR egyetemi adjunktus A VASÚTI ÁLLŐALAPOK FEJLESZTÉSE TERVEZÉSÉNEK EGYES ALAPVETŐ KÉRDÉSEI Kandidátusi értekezés. A megvédés időpontja: 1964. november 12. Eredeti terjedelme: 150 oldal, 15 ábra és 15 táblázat. Az értekezés rövid bevezetésben megvilágítja a MÁV termelési állóalapjainak jelentőségét a népgazdaságban, majd elemzi a vasúti állóalapok struktúráját és fejlődésének dinamikáját. Következtetéseket von le a tervezést illetően, majd a technika fejlődésének és a munkatermelékenység növekedésének összefüggéseit vizsgálja az erkölcsi kopás gazdasági törvényszerűségével kapcsolatban. Elemzi és bírálja az erkölcsi kopással, valamint a gazdaságos élettartammal összefüggő egyes elméleteket és megállapításokat, végül pedig javaslatokat tesz az állóalapok tervezésének további megjavítására. 139
