Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1963-1964
Disszertációk
Megállapította, hogy a természetben lefolyó mállás által okozott elváltozásokat laboratóriumban is utánozni lehet, abban az esetben, hap# = 2,2 p = 1,8 erősségű savat használnak. A Velencei-hegység gránitja savas málláson ment keresztül és ezt a mállást legjobban 3%-os citromsavval, vagy 3%-os almasavval lehet utánozni. Megvizsgálta ezenkívül a gránitban levő egyes alkotórészek oldási viszonyait is és összevetette ezt a természetben lefolyó mállás hatásával. DK, VARGA LÁSZLÓ egyetemi adjunktus RUGALMAS ÁGYAZÁSI SZÁMÍTÁSAINK MEGBÍZHATÓSÁGA Kandidátusi értekezés Eredeti terjedelme: 130 oldal, 68 ábra A megvédés időpontja: 1964. február 12. Igen sok mélyépítési feladat megoldásában döntő, hogy a számításokhoz felhasznált talajmechanikai adatok mennyire megbízhatóak. A laboratóriumok által megadott eredményeket több — részben elháríthatatlan — okból származó szórás terheli. Ilyen elsősorban a talajrétegek természetes heterogenitása. Nem lenne ésszerű és gazdaságos a kutatófúrások és mintavételek számát egy bizonyos határon túl növelni, így — a többi építőanyaghoz képest amúgy is több változatosságot magában rejtő altalajról — viszonylag igen kevés adat alapján kell képet alkotnunk. Ez még tovább fokozza a bizonytalanságot, hiszen a néhány adatból képzett átlagokat elvileg nagyon bizonytalanoknak kell tekinteni. Ezekhez képest csekélynek mondható az. a bizonytalanság, ami közvetlenül a laboratóriumi munka pontatlanságából ered. További bizonytalanság forrása maga a számítási módszer, hiszen a levezetésekben tett egyszerűsítő feltevések korrektsége a végeredményeket döntően befolyásolhatja. Hasonló körülmények között végzett nagyszámú kísérleti eredmény statisztikai vizsgálata alapján megállapítható, hogy a talaj heterogenitásából származó szórások aránylag igen nagyok és ezt — különösen lösztalajok esetében — még fokozzák jelenlegi talajminta-vételi módszereink tökéletlenségei. A hazai lösztalajokon olyan nagy ez a roncsoló hatás, hogy a jelenlegi módszerekkel végrehajtott magmintavételeket egyenesen meg kellene tiltani. Ennek ellenére (elméleti megfontolások alapján) megállapítható, hogy a rugalmas ágyazásé alapok méretezési kérdéseiben ezek a zavarok úgyszólván jelentéktelen hatást gyakorolnak, az alaptest szükséges méretei alig függenek az adatokban lehetséges hibáktól. Ez még akkor is így van, ha nagyságrendi hiba terheli az alakváltozási modulusok értékét. A szerző végül elméleti úton és laboratóriumi modellkísérletek alapján megállapította, hogy a két jelenleg használatos — kiindulási alapjában lényegesen eltérő — számítási módszer igen sok esetben csaknem azonos eredményre vezet. Megengedhető tehát, hogy azt a számítási módszert alkalmazzuk, amely az éppen adott esetben egyszerűbb megoldást nyújt. Az alapadatok szórásaira mindkét számítási módszer egyaránt érzéketlen. A számítások numerikus elvégzésére kidolgozható volt olyan új módszer, amely lehetővé teszi a számítás közelítgetések nélküli elvégzését — az alaptestek méreteinek (EJ) előzetes ismerete nélkül —, annak ellenére, hogy ez utóbbi a végeredménnyel a legszorosabb kölcsönhatásban áll. Í40
