Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1963-1964
Disszertációk
A vonatbehatási pontok távolsága az útátjárótól, számítással: egyvágányú pályán H, = ÁK (<<>-Hs+L) [m] kétvágányú pályán Hu = (/e + <s + h + tny -f ti) [m] ahol: H — a kapcsolási távolság, [m]; vv = a vonat sebessége, [km/h]; te = az elővillog - tatási idő, [s]; ts = a sorompózárási idő, [s] ;tz = a biztonsági időpótlók zárt sorompóval, [s]; tny a sorompónyitási idő, [s]; ti = az l út megtételéhez szükséges idő, [s]; l — út- meghosszabbodás kétvágányú pálya folytán, [m]. A tervezést forgalomszámlálással kell kezdeni és alapos körültekintéssel meg kell ismerni a helyi viszonyokat. Útátjárók forgalmánál kb. 8 — 14 órai forgalomszámlálás megfelelő, mert a kívüleső forgalom elhanyagolható. A reprezentatív forgalomszámlálás gazdaságos és nagy segítséget nyújt a felvételhez, ahol a mintasokaságból kell következtetni az alapsokaságra. A tervezéshez fontos: a) a helyszíni tájékozódás; h) a múltbeli és jövőbeni országos forgalomnövekedés; c) a forgalomszámlálás és elemzés; d) a tulajdonképpeni tervezés a rendelkezésre álló és felvett adatok alapján és ej a létesítendő variánsok gazdasági összehasonlítása. DR. SZARAI JÁNOS tudományos munkatárs HELYSZÍNI VASBETONNAL EGYÜTTDOLGOZÓ ELŐFESZÍTETT BETONTARTÓK HUZALERŐVESZTESÉGET Kandidátusi értekezés Eredeti terjedelme: 81 oldal, 6 ábra A megvédés időpontja : 1963. július 8. A tanulmány helyszíni vasbetonnal megerősített és ezzel együttdolgozó, előregyártott, előrefeszített betontartók feszültségállapotának elméleti úton folytatott vizsgálatával foglalkozik, különös tekintettel a lassú alakváltozás (kúszás) és zsugorodás által okozott huzalerőveszteségekre. Az egyensúlyi és alakváltozási feltételek figyelembevételével felírt differenciálegyenlet-rendszer megoldása szolgáltatja a sajátfeszültsógek meghatározására alkalmas összefüggéseket. A feladatot a szerző azzal a feltételezéssel tárgyalja, hogy az előregyártott, előfeszített betontartó összekapcsolására (megerősítésére) helyszíni vasbetonnal csak bizonyos tárolási idő után kerül sor. Ezért az elméleti vizsgálatokhoz figyelembe veszi a különböző minőségű és korú betonok különböző mértékű zsugorodásának és lassú alak- változásának hatását is. Azt az általános esetet vizsgálja, amikor az együttdolgozó szerkezetben a feszített betonban az acélhuzalok, a helyszíni betonban pedig az acélbetétek tetszőleges számú sorban vannak elhelyezve. A feszített betontartóval együttdolgozó vasbetonszerkezetek feszültségállapotának meghatározására szolgáló összefüggések — azok értelemszerű alkalmazásával — alkalmazhatók előregyártott vasbeton, vagy acéltartóval együttdolgozó beton- vagy vasbetonszerkezetek esetében is. Az általános esetből egyszerűen adódnak az előrefeszített tartó vizsgálatára szolgáló összefüggések. A dolgozat az elmélet gyakorlati alkalmazását számpéldán mutatja be, majd hazai kísérlet alkalmával kapott mérési eredményeket hasonlít össze az elméleti értékekkel. Az elméleti és a kísérleti adatok egymással jól egyeznek. 138
