Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1960-1961
Dr. Perényi Imre rektor tanévnyitó beszéde
DR. PERÉNYI IMRE REKTOR TANÉVNYITÓ BESZÉDE Szeptember elején egész népünk az oktatóintézmények — iskolák, technikumok, egyetemek — felé fordul, megkezdődik a tanév. A tanuló- ifjúság bevonul a tantermekbe, dolgos hétköznapok következnek. Egyetemünk is kitárja ismét kapuit a tanulni vágyó ifjúságunk előtt, ünnepélyesen megnyitjuk az 1960/1961. tanévet. Eredményes tanév van mögöttünk. A múlt évben egyetemünkön 2303 hallgató tanult a nappali és levelező tagozaton. A tanévben 357 hallgató fejezte be egyetemi tanulmányait, és helyezkedett el az iparban, közülük 235 eredményesen védte meg diplomatervét. Oktatóink lelkiismeretes munkájának eredményeképpen állíthatjuk, hogy jól képzett építészeket és mérnököket adtunk a szocialista népgazdaságnak. Ez mind szakmai felkészültségre, mind ideológiai képzettségükre vonatkozik. Egyetemünkön, mint egyéb egyetemeinken, főiskoláinkon és általában az ország összes oktatási intézményében, a tanulást dolgozó népünk áldozatos munkája biztosítja. Az egyetem 1960. évi költségvetési előirányzata több mint 30 millió forint. Ennyit ad évente kormányzatunk az egyetem fenntartására és működtetésére. Nappali hallgatóink 49%-ának (763 hallgató) biztosítottunk kollégiumi elhelyezést. A kollégiumban lakó hallgatók 2/3-a (67,6%) munkás- és parasztszármazású. A nappali hallgatók közül 920, a hallgatók 72%-a kapott rendszeres szociális támogatást. 168 hallgató társadalmi ösztöndíjas, 10 hallgató élvezte a Népköztársasági Tanulmányi Ösztöndíjat. A tanulás feltételeit színvonalas tankönyvekkel és jegyzetekkel segítettük elő. Az elmúlt tanévben 7 új egyetemi tankönyvet adtunk ki, .és szinte minden tárgyhoz — amelyekhez még nincs tankönyv — egyetemi jegyzeteket biztosítottunk. Az elmúlt tanévben tovább javult a hallgatók erkölcsi magatartása, nem voltak kirívó fegyelemsértések, javult a társadalmi aktivitás. Eredményesebb, elmélyültebb volt a marxizmus—leninizmus tantárgyak anyagának elsajátítása is. Köztudomású, hogy egyetemünk a „nehéz egyetemek” közé tartozik, a túlterhelés vádja, valljuk be, nem is alaptalan, kétségtelen a túlterhelés. Abban az igyekezetben, hogy a tudomány szokatlan, nagy iramú fejlődését követni tudjuk, az ipar mind növekvő követelésének eleget tudjunk tenni, nem egy ízben folyamodtunk az oktatási idő felemeléséhez, az anyagtömörítéshez. De ennek is van határa. Nem is bizonyos, hogy ez a megoldás egyetlen útja. Nem vitás azonban, s jelen körülményeink között különösen fontos, hogy hallgatóink jól osszák be idejüket, folyamatosan tanuljanak. 3
