Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1960-1961
Az 1960/61. tanév története
Az 1959,60. tanévben kísérletképpen bevezetett osztályfőnöki rendszert folyó tanévben továbbfejlesztettük. Mindhárom kar I. évfolyamán,, valamint a Közlekedési Üzemmérnöki Kar II. évfolyamán működtek osztály- főnökök. Az Építészmérnöki és a Közlekedési Üzemmérnöki Karon közös problémaként jelentkezett az a nehézség, hogy kénytelenek voltak olyan osztályfőnököket kijelölni, akik oktattak az I. évfolyamon, de nem tartoztak a kar szervezetébe, vagy olyan osztályfőnököket, akik bár nem oktattak az I. évfolyamon, de a kar kötelékébe tartoztak. Mindkét kar az utóbbi megoldást választotta, és olyan osztályfőnököket jelölt ki, akik a karon oktattak azért, hogy a kari kapcsolatot a hallgatókkal már az I. évben is erősítsék. A megoldás sikerült. Az osztályfőnökök munkája az előző évhez képest fejlődött, szervezettebb és rendszeresebb volt, kapcsolatuk a hallgatókkal szorosabbá vált. Egyesek belekapcsolódtak az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba is.. Baráti, elvtársi légkörű összejöveteleket rendeztek az osztályfőnökök részvételével. Kollektív mozi-, színház- és tárlatlátogatásokra került sor. Intenzívebbé vált a KISZ-szel való együttműködés. A Közlekedési Üzemmérnöki Karon kísérletképpen a II. évfolyamon is végigvitték az osztályfőnöki rendszert. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a II. évfolyamon ez nem feltétlenül szükséges, bár az I. évfolyamon kialakult kapcsolat az osztályfőnökök és a hallgatók között a továbbiakban is fennmaradt. Kollégiumok Az egyetem négy kollégiumában 813 hallgató lakott (1961. március 31.),. ebből 103 nő. Az elmúlt tanévhez viszonyítva (763 fő, azonos időszakban) a létszám növekedése 50 fő. A növekedést nem lehet egészséges jelenségnek tekinteni, ugyanis a kollégiumi férőhely nem gyarapodott. A „diákotthonok” átalakítása „kollégiummá” megkövetelné, hogy az elhelyezést lazítsuk, és bizonyos helyiségeket tanulószoba, társalgó stb. céljára szabadítsunk fel. A tanév folyamán lépéseket tettünk annak érdekében, hogy a kollégiumok egyetemhez nem tartozó lakóit kiköltöztessük. Belső átköltöztetésekkel kedvezőbb helyzetet teremtettünk ugyan, kiköltöztetésre azonban cserelakás hiányában nem kerülhetett sor. Cserelakások biztosítása útján a kollégiumi férőhelyet lényegesen — kb. 60—100 fővel — lehetne gyarapítani. Az egyetemhez nem tartozó lakók kiköltöztetése a férőhelyen túl fontos politikai és nevelési érdek is. Az illetéktelenül ott lakók egy része ugyanis politikai, illetve erkölcsi magatartásával károsan befolyásolja a nevelőmunkát. A kollégiumokban lakóknak több mint 60%-a munkás-parasztszár- mazású. Helyszűke ellenére lépéseket tettünk abba az irányba, hogy a diákotthonok valóban kollégiummá váljanak. Ennek fő eszközei a kollégiumi és ezen belül a szobaközösségeket összekovácsoló rendezvények voltak, melyek egyben a hallgatók világnézeti nevelését, tanulmányi előrehaladását, egészséges testi fejlődését és szórakozását is szolgálták. Valamennyi kolléAz osztályfőnöki munka 34
