Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1959-1960
Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
RADOS KORNÉL REKTOR BESZÉDE AZ EGYETEM TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGÉN Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Az 1959/1960-as tanév küszöbén megállapíthatjuk, hogy egyetemünk életét a politikai és gazdasági konszolidációnak megfelelően a folyamatos, szabályos munka jellemzi. A műszaki egyetemeken az oktatásnak és fejlesztésének alapvető célkitűzése, hogy megfeleljen azoknak a követelményeknek, melyeket a szocialista mérnökképzés megkíván. Ezt az oktatók és a hallgatók marxista—leninista világszemléletének elmélyítése, az alap- és a szaktárgyi oktatás színvonalának emelése, az ideológiának a szakmai oktatással való szorosabb kapcsolata és a termelőmunkában, a gyakorlati életben való nagyobb arányú részvétel révén igyekszünk elérni. Szükséges, hogy a Szovjetunió, a népi demokráciák időközben kialakuló tapasztalatai nyomán megvizsgáljuk, és hazai egyetemi viszonyainkhoz idomítsuk a termelőmunkában való részvétel utáni vagy vele párhuzamosan folyó mérnöki oktatás kérdéseit. Elsődlegesnek kell tartani az oktatók világnézeti továbbképzését. Szocialista mérnököt kiképezni csak olyan oktató tud, aki amellett, hogy szocialista érzésű és gondolkodású, a marxizmus—leninizmus ideológiai alapjait elméletileg is ismeri, a marxizmus gazdaságtani, filozófiai tételeit a maga szakterületén megfelelő módon tudja alkalmazni. Bizonyos, hogy oktatóinknak csak egy része sajátította el eddig a szükséges ismeretanyagot. Ezért a mély ideológiai továbbképzésükre szükség van, hiszen az új szocialista értelmiség kialakításának fő területe az egyetemi szakemberképzés. Eddigi eredményeink nem lebecsülendők. Az egyetemen tanuló ifjúság összetétele alapvetően megváltozott, mind több, a szocializmushoz hű, jó szakember kerül ki az egyetemekről. A marxizmus —leninizmus oktatásának bevezetésével valójában csak a kezdő lépéseket tettük meg hallgatóink szocialista szellemben való nevelésére. Eddigi eredményeink ellenére oktató-nevelő munkánk még nem felel meg teljesen a szocializmus építése követelményeinek. Ennek egyik — talán alapvető — oka az, hogy hallgatóinknak laza a kapcsolatuk a termelőmunkával, oktatásunk nem elégíti ki a gyakorlati élet követelményeit, a tananyag nem eléggé korszerű, s ugyanakkor nem kielégítő a hallgatók ideológiai nevelése. Az oktatási reform mostanában mind erőteljesebben fellépő kívánalma éppen azt célozza, hogy kiváló szaktudással, megfelelő általános műveltséggel rendelkező kommunista szakembereket képezzünk ki. Ennek fő eszközéül ki kell mélyíteni az egyetemi oktatás és az élet kapcsolatát, össze kell kapcsolni 1* 3
