Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1959-1960
Az 1959/60. tanév története
Rendkívül i segélyek Kar Bendkívüli segélyek (Ft) í>egélyezett hallgatók fő | % ■ Építészmérnöki ........................................................ 7 8 175 328 77,7 Közi. üzemmérnöki................................................. 44 715 127 53,8 Mérnöki ........................................................................ 116 610 240 38,6 Összesen............................................................... 239 500 695 54,3 A táblázatból kitűnik, hogy a hallgatók túlnyomó többsége rendszeres szociális támogatást élvez. Bzenbelül a többség havi 300 Ft-ot meghaladó összegű rendszeres támogatást kap. A tanévben mindhárom kar első évfolyamán kísérletképpen osztályfőnöki rendszert vezettünk be. Osztályfőnöki munkával főleg fiatalabb oktatókat bíztunk meg. Az osztályfőnöki munka eredményei számszerűen még nem mérhetők. A közlekedési üzemmérnöki karon végeztek egy vizsgálatot. Megállapították, hogy az 1958/59. tanévben 3,6-os felvételi átlaggal felvett hallgatók első félévi átlaga 2,67 volt, az 1959/60-ban 3,3-as felvételi átlaggal felvett hallgatók pedig, akikkel osztályfőnökök is foglalkoztak, az első félév végén 3,0 átlagot értek el. Tehát: lényegesen alacsonyabb felvételi átlaggal felvett, hallgatók lényegesen magasabb félévi átlagot értek el. Bár a javulást kiváltó összes tényezők szétválaszthatatlanok — pl. az osztályfőnökök különböző módszerekkel végzik a munkát, a felmérés és az összehasonlítás ezért nehéz —, kétségkívül megállapítható, hogy a jobb eredményekben tükröződik az osztály- főnöki munka eredménye is. Általában az a tapasztalat, hogy az osztályfőnökök — helyesen — a politikai, a tanulmányi, a fegyelmi és a szociális kérdésekre fordítják a figyelmet, sokat segítenek a hallgatóknak a helyes tanulási módszerek kialakításában, és ezzel elősegítik az alaptárgyaknál mutatkozó nehézségek leküzdését, foglalkoznak a tanulócsoport kollektívák fejlesztésével. Jelentős részük részt vett a hallgatók szociális kérelmeinek elbírálásában is. A kollégiumok fő feladata a tanulmányi eredmények javítása. Ezt el is érték: a kollégiumban lakó hallgatók jobb eredményt értek el, mint a kollégiumon kívüliek. Az egyes tárgyakból, a felmerülő igényeknek megfelelően — különösen a vizsgaidőszakban —, konzultációkat szerveztek. A diákbizottságok különös gondot fordítottak arra, hogy a hallgatók az előadásokat és a gyakorlatokat rendszeresen látogassák; a sorozatosan mulasztókat felelősségre vonták. A kollégiumokban a hallgatók világnézeti-politikai nevelésével is foglalkoztak, több politikai és szakmai tárgyú előadást, kulturális nevelést szolgáló közös kirándulást, képtár- és múzeumlátogatást szerveztek. A hallgatók növekvő eredményeiben oroszlánrésze van a KISZ munkájának. A hallgatók nagy többsége tettekkel kapcsolódott be a politikai, társadalmi életbe. Az öntudatosabb réteg mögé szorosan felzárkózott a hallgatóság zöme, amely, bár ideológiai kérdésekben nem mindig lát tisztán, de gyakorlati társadalmi munkájával támogatja a KISZ-t. Ezt a folyamatot tükrözik a KISZ erősödésének számszerű adatai: 1957 szeptemberében 60 fő (1 alapszervezet). 1958 szeptemberében 200 fő (15 alapszervezet), 1959 szeptemberében 629 fő (16 alapszervezet). 28
