Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1958-1959

Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

rek gondolkodásának átformálása a leghosszabb valamennyi alapvető társadalmi folyamat közül. Ezért az állam, a párt első feladatul ennek a munkának tudatos fejlesztését és meggyorsítását tűzte ki. A párt irányelvei megállapítják, hogy az emberek gondolkodása átformálásának egyik eszköze és célja a kulturális forradalom, a volt uralkodó osztályok műveltségi kiváltságainak és előnyeinek megszüntetése, elsősorban az egész dolgozó nép műveltségének, tudásának, kulturális színvonalának emelése útján. Ehhez a művelődés ügyét, kulturális intézményeinket és ezen belül nem utolsó sorban egyetemünket annak a harcnak a szolgálatába kell állítani, amelyet a munkásosztály a szocializmus ügyéért folytat. Nyilvánvaló, hogy a kulturális színvonal emelésének egyik alapvető alapja a műszaki színvonal továbbfejlesztése. Ki kell alakítani a munkásosztály, a proletárdiktatúra új szocialista értelmiségét. Ennek érdekében tovább kell folytatni a régi polgári neveltetésű, de a népi hatalomhoz hű értelmiségiek ideológiai átformálását. Különös gonddal kell törődni — és erre hangsúlyozottan szeretném itt az egyetemen felhívni a figyelmet — a most felnövekvő, többségében munkás és paraszt származású, fiatal értelmiség világnézetének megalapozásával, szilárd kommunista magatartásának kialakításával.

Tudjuk jól, hogy az elmúlt társadalmi rendszerben az uralkodó osztályok kultúrpolitikája szolgálatába állította az egyetemeket, közöttük különösen a műszaki egyetemet. A régi műegyetemen, kevés kivételtől eltekintve, az uralkodó osztályok vagy kiszolgálóik fiai tanulhattak és tanítottak. De meg kell állapítani azt is, hogy nem kevés azoknak a száma, akiket, éppen tudásuk miatt, demokratikus érzéseik, magatartásuk ellenére sem tudott a volt uralkodó osztály nélkülözni. És így*nem hiányoztak a demokratikus törekvések sem egyetemünk területén. Az elmúlt tanévben külön kiállításon mutattuk be a régi műegyetemnek a Horthy-fasizmus alatti alacsony anyagi és erkölcsi helyzetét annak bizonyítékául, hogy a műszaki tudomány fejlesztése a félfeudális Horthy-rendszernek és az őt irányító, nagy százalékban külföldi tőkének nem volt elsőrendű érdeke.

Felsőoktatásunk hatalmas fejlődését csak néhány számmal kívánom illusztrálni: 1937—38-ban 16 egyetem és főiskola működött 37 karral, az elmúlt tanévben 29 egyetem és főiskola 47 karán folyt a felsőoktatás. 1938- ban az egyetemi hallgatók száma 11 700 volt, míg az elmúlt tanévben 32 900. Társadalmunk átalakulásának igen fontos alapja az, hogy egyetemi és főiskolai hallgatók között a munkás és a paraszt származású hallgatók aránya 3,5%-ról 50% fölé emelkedett. Tudjuk azt is, hogy e hallgatók arányának emelkedése nem jelentette és nem jelenti az értelmiségi és alkalmazott származású fiatalok háttérbe szorítását. Hiszen innen is a fiatalok számának többszöröse került és kerül az egyetemekre, a Horthy-fasizmus időszakához képest. A számszerű növekedés mellett soha nem ismert lehetőségeket biztosítottunk mind az egyetemi oktatók oktatói és tudományos munkája, mind a hallgatók részére. Elismert tény nemcsak hazánkban, hanem Keleten és Nyugaton egyaránt, hogy az egyetemi hallgatóság számszerű növekedése mellett az oktatás és a tudományművelés színvonala is emelkedett hazánkban.

A Magyar Dolgozók Pártja 1949—1953 között a kulturális élet és az egyetem fejlődését szolgáló rendelkezések mellett figyelmen kívül hagyta azt az elvet, hogy a kulturális feladatokat nem lehet olyan gyorsan megoldani, mint a politikai feladatokat. A gyors eredmények követelése eseten7