Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958
Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
netlenséget szítani. Február elejére az ún. forradalmi bizottság kikapcsolásával, a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezetének megalakításával, majd az októberben összetákolt MEFESZ helyett későbbi időben megalakult KISZ segítségével, sikerült az egyetemen a normális életet fokozatosan helyreállítani. Az ifjúság — csekély számú hallgató kivételével — visszatért munkájához, és felismerte azt a szerepet, amelyet neki az ellenforradalom szánt. A második félévben a felvilágosítás mellett természetszerűleg szükségessé váltak olyan adminisztratív intézkedések is, amelyekkel az ellen- forradalmi eseményekben különleges szerepet vitt dolgozókat, oktatókat az egyetemről el kellett távolítani. Bár számuk aránylag csekély volt, mégis megdöbbentőnek kell tartani azt a tényt, hogy az ifjúság oktatására és nevelésére hivatott szakemberek letértek a hivatásukkal járó kötelezettségek helyes útjáról. Ezért kellett miniszteri, illetőleg rektori hatáskörben két egyetemi tanárt, egy docenst, egy adjunktust és két tanársegédet állásától felmenteni. A kormány és a párt mentalitását talán semmivel sem lehetne jobban jellemezni, mint azzal, hogy bár a nép ellen fordultak, mégis szaktudásuknak megfelelő helyre állították őket. Reméljük, hogy ezt a szóban levő volt oktatók a népgazdaság érdekében végzett jó munkájukkal hálálják majd meg. Azokat a munkatársakat, akik kisebb fegyelmi büntetést kaptak, e helyről is arra kérjük, hogy a népi demokrácia iránti lojalitással igyekezzenek hibájukat jóvátenni és a gondjaikra bízott ifjúságot az ország, a nép érdekében való tanulásra és munkára serkenteni. Súlyos és szomorú adatokat tartalmaz a két testvéregyetem párt- szervezetei által összeállított „fehér könyv”, feltárva egyes oktatóknak, egyetemi dolgozóknak és hallgatóknak az ellenforradalom érdekében kifejtett lázító munkájuk és aktív részvételük adatait. De amikor a különösen vétkezők eltávolítása megtörtént, zárjuk le e kérdést abban a tudatban, hogy meginduló tanévünk munkája az egymás iránti bizalom fokozatos kiépítésével zavartalan lesz. Erre mutat az egyetem dolgozóinak egységes tiltakozása az ENSZ ún. ötös bizottsága jelentésével szemben. Ez a jelentés és a kierőszakolt határozat a hidegháború szítása mellett a legdurvább beavatkozás hazánk belügyeibe, és aljas rágalmazás a testvéri segítséget adó Szovjetunió ellen. Azt hiszem, minden jelenlevő érzését és elhatározását tolmácsolom, amikor kijelentem, hogy ifjúságunk, oktatóink, de hazánk minden józanul gondolkozó dolgozója, és így nem utolsósorban műszaki értelmiségünk, elutasítja ezt az aljas manővert, és azzal válaszol rá, hogy ki-ki a maga posztján, minden erővel folytatja országunk gazdasági életének fellendítése érdekében alkotó munkáját. Az egyetem vezetősége az elmúlt évben általában helyes szakszerűséggel végezte felelősségteljes munkáját. Ezért az új vezetés nevében is, elsősorban Ch-olnoky Tibor lelépő rektornak kell köszönetét mondanom. Az oktató- és nevelőmunkát kiadványainkkal is alátámasztottuk. Itt ki kell emelni a „Módszertani Közlemények”-et, amelyeket továbbra is meg kívánunk jelentetni. 4
