Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958
Fülöp Dénes MSZMP-titkár beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
a restaurációs törekvések elkendőzése, és a dolgozók igaz érzelmeinek meglovaglása. Ezt a jelszót félredobva, a mi egységtörekvésünket így határozhatnánk meg: a magyar dolgozó nép egysége a szocialista jövő érdekében! A mi egységünk — amely már kibontakozóban van, és amelyet kétségtelenül meg is teremtünk — a béke, az egész dolgozó nép szüntelen és fokozatos gazdasági és kulturális felemelkedése alapján áll, s ennek az egységnek az élén a harcokban megedzett munkásosztály halad. A népi egységnek ez a felfogása felel meg ténylegesen mind az osztályviszonyoknak, mind pedig hazánk és a haladás érdekeinek. Kedves ünneplő közönség! Mi, az egyetem kommunistái mindent elkövetünk annak érdekében, hogy azok a nézeteltérések, különbségek, amelyek köztünk és egyes jó szándékú pártonkívüliek között még fennállnak, beszélgetések, viták és a gyakorlati élet más módszerei révén csökkenjenek, majd megszűnjenek. Különösen nagy türelemmel viseltetünk a hallgatók problémái, kételyei iránt. Tudjuk, hogy a fiatalságban rendszerint erősebb az érzelmek hatása, mint az értelemé, s az csak természetes, hogy az érzelmet könnyebb hamis útra terelni, mint a józan gondolkodást. Nem első ízben szögezzük le, hogy meglátásunk szerint egyetemünk ifjúságának túlnyomó többsége nem akart rosszat, és csak hiszékenysége, naivitása vitte — egyeseket inkább, másokat kevésbé — a meghamisított forradalmi romantika útjára. Azóta nagyon sokan elmondották: ma már tisztában vannak azzal, hogy annak idején sokan visszaéltek a tapasztalatlan ifjúság szép érzelmeivel. Éppen ezért nekünk türelmesnek, megértőnek kell lennünk a fiatalsághoz, segítő kezet kell neki nyújtanunk, de azt is kereken megmondjuk, hogy az elmúlt év nagy történelmi leckéjét nekik is meg kell tanulniuk. Látniuk kell, hogy akik márciusi ifjak akartak lenni, gyűldei ifjakká váltak. Előre akarták vinni a magyar nép ügyét, és majdnem a szakadékba taszították. Az ifjúság nagy erő minden országban; nálunk is az. De nem vezető erő. Sehol sem az. Nem töltött be ilyen szerepet az ellenforradalom alatt sem, hiszen csak eszköz volt mások kezében, függetlenül attól, hogy ezt mindjárt nem ismerte fel. Tisztelt barátaink, elvtársak! Nehéz és küzdelmes munka vár ránk oktatókra, pedagógusokra. Nehéz és küzdelmes út előtt állanak ifjúságunk legjobbjai, a kommunista ifjak is. Ezen az úton a fiatalok megtalálhatják a forradalom — tegyük hozzá: az igazi, szocialista forradalom — romantikáját a mai társadalom ezernyi problémájának sorában. A romantikát ne a fegyveres harcban, hanem a szocializmus építése közben kialakult problémák megoldásában keressék. A nagy társadalmi átalakulás, amely hazánkban végbemegy, bővelkedik a forradalom romantikájában. Egyetemi munkánk feladatai közé kell sorolnunk annak a piszkolódó imperialista rágalomhadjáratnak a szétzúzását, amelynek rágalmai, rémhírei és manőverei itt sem maradnak hatástalanul, bár 14
