Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958

Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

térfogatára, a gyáron belüli főútvonalak kijelölésére, kapcsolatukra a főbejárattal és az igazgatási csomóponttal.

A vázlatos és valójában csak az építőipar szűkebb területére szorítkozó adatok önmagukban is mutatják, hogy egyetemünkön oklevelet szerző fiataljaink perspektívája kedvezőnek ítélhető. Bizonyos, hogy mindazok, akik eddig és a jövőben is oklevelet szereznek egyetemünkön, olyan területeken dolgozhatnak, amelyek a magyar népgazdaság céltudatos előbbrevitelét jelentik, és ugyanakkor az ott dolgozó mérnökök, műszakiak életnívójának fokozatos emelését is szolgálják. Ezek az adatok mind az egyetemünkre most érkező elsőévesek, mind a tanulmányaikat folytató felsőbbéves hallgatók számára szolgáljanak vezérfonalul és tanulságul; itteni jó munkájuk lehet csak garancia arra, hogy műszaki feladataikat a közösség és a maguk érdekében sikeresen végzik majd.

Engedjék meg, hogy példaképül hallgatóink elé állítsam azokat a kollégákat, akik megnyitó ünnepségünk végén átveszik gyémánt-, illetőleg aranydiplomájukat. Ezek a kollégák — 50 éves, sokan még ennél is hosszabb mérnöki munkássággal — legyenek példaképei az új nemzedéknek, mint annak az alkotó munkának a képviselői, amelynek a múltban és hisszük, hogy a jelenben s még fokozottabban a jövőben éppen a magyar mérnök a megtestesítője. Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm ebből az alkalomból az itt megjelent kollégákat, akiknek soraiban a mérnöki szakterületeknek úgyszólván minden ága képviselve van. Az egyetemi tanács, az egyetem minden oktatója, valamint az ifjúság azt kívánja, hogy még sok-sok évig legyenek figyelői a magyar műszaki élet, a magyar iparfejlesztés, tehát a magyar jövő további munkájának, és közülük többnek még ma is aktív munkája, de mindnyájuk munkatapasztalatainak átadása legyen záloga az idősebb és a fiatalabb korosztályok összefogásának a magyar jövő kialakításában.

11