Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957

A tanév egyetemi eseményei

Az ellenforradalmi károk közé tartoznak a tanulmányi rend felborításának következményei. Néhány jellemző számadat: míg 1955-ben a nappali tagozatok hallgatóinak 11,3%-át terhelte utóvizsga, addig 1957-ben 63,6%-át. Az esti tagozatokon ezek a számok 27,2%, illetve 58,2% voltak.

De egyeseknek mindez »kevés« volt. Jankovich nyugati kémszervezetek főügynökeként igyekezett újabb áldozatokat beszervezni az imperialisták zsoldjába, nagyarányú szervezkedésbe és csempészésbe kezdett. Széli Sándor — »Csendes« fedőnév —- társaival részt vett illegális lapok szerkesztésében, a rádió felrobbantására készültek, különböző akciókat szerveztek.

November 12-én és 13-án a Hess András téri diákotthonban egyes budapesti egyetemisták elhatározták, hogy illegális hírszerző csoport szervezésével, illegális sajtóval harcolnak tovább céljaikért. Illegális szervezetük kinyújtotta csápjait a többi diákotthon felé is. November 14-én, valamint november utolsó napjaiban a Bercsényi utcai diákotthonban tartottak csoportos megbeszéléseket. Orosz nyelvű lázító röplapokról, paraszttanácsok, parasztszövetség szervezéséről tárgyaltak, küldöttségjárást szerveztek az ENSZ-hez és olyan külföldi tényezőkhöz, amelyekről úgy vélték, hogy segítik őket. Ismét megkezdte működését a MEFESZ, amelyet az ellenforradalom megkísérelt saját céljaira hasznosítani.

A »munkástanács« egy ideig még tovább garázdálkodott, elnökét utóbb nagy mennyiségű ruha és élelmiszer ellopásáért nyolc havi börtönre ítélték. Jelentős segélyeket utaltak ki például Szabónénak, a bölcsőde vezetőjének, aki volt férjét, az ellenforradalmi tevékenységéért utóbb kivégzett Széna téri hírhedt »Szabó bácsit« bújtatta. Nem vették figyelembe a kormány határozatát, amely államigazgatási szervekben működésüket betiltotta, hanem tovább tevékenykedtek. Sőt, kapcsolatokat tartottak fenn a hírhedt Beloiannisz-gyári és nagybudapesti »munkástanáccsal« is. Utóbb megpróbáltak szakszervezeti bizottsággá átalakulni, hangadó vezetőségi tagjaik között helyet foglalt Csonka Pál és Somogyi László is.

Az egyetemen egyesek ahelyett, hogy teljes eréllyel igyekeztek volna az oktatáshoz szükséges nyugalmat biztosítani, »sokat fáradoztak« az ellenforradalmárok kiszabadításán. Segélyezésükre százezer forintot utaltak ki, a felét el is költötték.

Az ellenforradalom minden eszközzel megkísérelte átmenteni magát. Mind az ellenforradalom elindításának, mind szervezett visszavonulásának útján fontos állomás volt az egyetemi autonómia körüli küzdelem. Megpróbálták az ellenforradalom célkitűzéseit fegyver helyett politikai eszközökkel legalább részben, gyakorlatilag megvalósítani az egyetemen. Ennek a célnak megvalósításáért teljes összhangban együttműködtek a Budapesti Műszaki Egyetem egyes hasonló beállítottságú tagjaival.

Autonómia tervezetük most a karhatalommal szemben követelt területenkívüliséget. Nyilvánvaló, hogy így lehetett volna nyugodtan folytatni a röpiratgyártást, a fegyvergyűjtést, az éllenőrzés nélküli szervezkedést. A tervezet további része az egyetemi tanszemélyzet, tananyag, hallgatók szempontjából követelt teljesen szabad kezet. Az önkormány12