Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Elhunyt professzoraink

(1894—1945)

Tragikus halála is egyike ama súlyos veszteségeknek, amelyeket a második világháború okozott népünknek és egyetemünknek. Benne egy, különösen szervezőképessége által kitűnt nagy mérnököt s kiváló felkészültségű tanárt vesztettünk el, akinek minden — képesség, tudás és gyakorlat, előző működéséből származó széles látókör és az élettel való szoros kapcsolat — megadatott, csak a szükséges idő nem ahhoz, hogy beváltsa a tanári működéséhez fűzött reményeket. Korai, tragikus halála, amely mindezt megakadályozta, nem lehet akadálya annak, hogy ne áldozzunk a kiváló mérnök és tudós emlékének.

Szegeden született 1894. június 6-án. Ugyanitt végezte kiváló eredménnyel iskoláit. Kitűnő mérnöki oklevelét — az I. világháborúban teljesített katonai és frontszolgálata miatt megszakítva tanulmányait — 1921- ben szerezte a budapesti Műegyetem mérnöki karán. Még ugyanebben az évben Kossalka professzor tanársegédjének hívta meg. 1924-ben adjunktussá lépett elő. Ugyanebben az évben szerezte meg a műszaki doktori oklevelet is.

1926-ban főmérnökként a kereskedelmi és közlekedésügyi minisztérium közúti hadosztályába került. Itt a hivatali ranglétrán gyorsan lépett előre, és különösen kiváló szervezőképességénél fogva nagy karriert futott be. 1930-ban műszaki tanácsos, 1934-ben min. osztálytanácsos, a dunai hídépítési szakosztály főnöke, 1937-ben a közlekedési ügyek adminisztratív államtitkára lett.

Ez alatt az idő alatt ő tervezte a Bor áros téri Duna-hidat, irányította a Margit-thíd kiszélesítési és az óbudai Duna-híd tervezési munkáit. Az eléje kerülő feladatokat mindig tudományos megalapozottsággal s önálló felfogásban oldotta meg, amiről ez időből származó tanulmányai tesznek tanúságot. így a Boráros téri híd szerkezeténél ő vonta be először a szélrácsokat a terhieknek a főtartók közti kedvezőbb elosztásába, ami később magántanári képesítésének is alapjául szolgált.

DK. ÄLGYAY PÄL

6*

83