Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Elhunyt professzoraink

(1872—1944)

DK. KOSSALKA JÄNOS

1944. szeptember 20-án a hatvani pu. légi bombázása alkalmával halt meg az állomás bunkersírjában feleségével és egyetlen leányával együtt egyetemünk nyugalmazott tanára és egyik legnagyobb tudósa, akinek halála pótolhatatlan veszteséget jelent a magyar tudománynak már csak azért is, mert vele pusztult Az alakváltozásra érzékeny tartók erőjátéka c. utolsó nagy munkájának kézirata is. Erről a témáról nyugalombavcnulása után több hetes előadás-sorozatot tartott volt adjunktusainak és tanársegédeinek, akik azt fokozódó csodálattal hallgatták. Nagy volt mint tudós, de talán még nagyobb mint tanár, aki egy egész mérnök generációt nevelt klasszikus előadásaival a sztatikának kinematikus szemléletében, és még nagyobb volt mint ember, aki a megismert műszaki igazság érdekében kíméletlenül síkra szállt, nem törődve az emiatt szerzett ellenségekkel.

1872. március 19-én született Vajda-Hunyadon. Alapfokú, közép- és főiskolai tanulmányait egyaránt és egyetlen osztályzatot sem kivéve végig színkitűnően végezte. Mérnöki képesítését a budapesti Műegyetemen szerezte, ahol diplomájának megszerzésekor 1893-ban Kherndl professzor maga mellé vette tanársegédnek. Három esztendőt töltött asszisztensként Kherndl oldalán, majd 1896-tól 98-ig a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából ösztöndíjjal külföldön járt. A németországi Fürth-ben egy vasszerkezeti gyárban segédmunkásként dolgozott, hogy megismerje munkamódszereiket.

1903-ban a budapesti Műegyetemen műszaki doktori oklevelet szerzett. Három év múlva, 1906-ban műegyetemi magántanár lett és meghívott előadója a Hídépítéstan I. c. tárgynak, mely cím alatt a kő- és fahidakat tanította. Egy teljes évtizeden keresztül volt a hídépítéstani előadások és gyakorlatok vezetője. 1916-ban nevezték ki ny. r. tanárnak az I. sz. Hídépítéstani tanszékre, melyet 1941-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig vezetett. Tanári működése alatt 1924-től 26-ig a Műegyetemen a Mérnöki és Építészmérnöki Karnak dékánja volt.

79