Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Kossuth-díjas tudósaink
WEÏCHINGER KAROLY a műszaki tudományok kandidátusa tanszékvezető egyetemi tanár Győrött született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végzi, majd az egykori budapesti József Nádor Műszaki Egyetemre iratkozik. 1920-ban elnyeri az építészi oklevelet. Az építészi gyakorlat és az oktatás vonalán egyidőben bontakozik ki munkássága. A tervezőirodai alkalmazása mellett érdeklődése az oktatás, az egyetemi tudományos tevékenység felé irányítja: 1922—24-ben a Kotsis-tanszéken mint tanársegéd is szerepet vállal. Az Ipar- művészeti Iskola 1922-ben építésztanárnak hívja meg, ahol aktivitása a magyar iparművészoktatás jelentős tényezőjévé válik. Élénk tervezőtevékenységének kiemelkedőbb eredményei: a Budafoki-úti és bánhidai iskola, a »Szilágyi Erzsébet« leányliceum, a losonci nagytemplom, a diósgyőri kultúrház, a hajdúszoboszlói fürdőtelep, a budapesti Központi Városháza, az Építőipari Műszaki egyetem, a győri, pécsi városrendezési terv- pályázatok elsődíjas tervei. Nemzetközileg is ismert eredményei az 1933-as »Biennale«, az 1939-es berlini kézműipari és a New York-i világkiállítás, valamint a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonjai. A korszerű építészetben elsők között vezeti be az előregyártást Magyarországon (Béke-úti lakótelep). A műbíráló vonásai egészítik ki egyéniségét, 1942-ben a Kemal- mauzoleum, 1944-ben a szófiai Városháza tervpályázatának zsűrijében szerepel. A Műszaki Egyetemre 1945-ben hívják meg, ahol az egyik középülettervezési tanszék vezetője. A Kossuth-díjjal 1954-ben tüntetik ki, az újabb települések és lakóépületek korszerű tervezése, az új Építőipari Műszaki Egyetem tervének elkészítéséért. Építészi pályafutásán ez a kitüntetés egyetemes megbecsülésként érte. 206
