Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Turányi István: A közlekedési kapacitáselmélet alapfogalmai

fontos tényezőjére ismerünk. Valamely pálya, vonat vagy jármű mennyi­ségben kifejezett teljesítő képessége ugyanis a következőképpen számítható: ahol T a vizsgált időtartam, V az átlagos menetsebesség élenjáró értéke, lF a járművek követési távolsága. A közlekedési és ipari fogalom közt megállapított eme közvetlen kap­csolat lehetővé teszi, hogy az ütemre, de a folyamatos termelésre általá­ban megállapított elvek és összefüggések kellő kritikával átvitessenek a közlekedés területére, s így meggyorsítható a tudományos és gyakorlati problémák megoldása itt is. A korábban mondottak figyelembevételével, valamely tisztázott és adott időpontban minden különösebb nehézség nélkül megállapítható ter­melési kapacitás értékével szemben áll a kihasználás értéke, mely meg­mondja, hogy a fennálló lehetőségek maximális kihasználása helyett vala­mely elmúlt időszakban ténylegesen mennyit termeltek (termelési kapa­citás tényleges kihasználása), valamely következő tervidőszakban az átla­gos viszonyok között reálisan mennyit lehet termelni (tervezhető kihasz­nálás, kihasználhatóság, átbocsátóképesség), vagy a terv teljesítése céljá­ból mennyit kell termelni (tervezett kihasználhatóság). Kétségtelen, hogy a vezető és operatív munka is mind a termelési kapacitás, mind a kihasz­nálás értékeinek ismeretét megkívánja. A kihasználás értékének meghatározása az ipar, de a közlekedés terü­letén is lényegesen bonyolultabb feladat, mint a termelési kapacitásé. Kü­lönösen vonatkozik ez a megállapítás a kihasználhatóság értékére. Ennek meghatározása úgy szokott történni, hogy valamely bázisidőszakra vonat­kozólag megállapítják a termelési kapacitás és tényleges kihasználása mér­tékét. Elemző munka során tisztázzák az élenjáró teljesítmények miben­létét, az ezzel szemben mutatkozó meddő időket (nyílt tartalékokat), ezek kiküszöbölésének (megtakarítások) lehetőségét és módját, valamint a ki­használás fokát (indexét). Ezután tisztázzák, hogy a nyílt tartalékokból a szóban forgó tervidőszakban, melyek lesznek a termelésbe vonhatók (meg­takarítás-számítások), melyek nem, e célból milyen intézkedések szüksé­gesek, s ezek hatásaként a kihasználás tervidőszakra vonatkoztatott ha­ladó átlagú indexe a tervidőszakban milyen értékű. Ezen index ismereté­ben, rendszerint változatlan kapacitásnorma-értéket feltételezve, a vizs­gált időszakban be- és kilépő berendezések figyelembevételével, megálla­pítják a berendezések átlagolt mennyiségét, majd a hasznos időalapot, végeredményben a tervidőszakra vonatkoztatott termelési kapacitás érté­két. Ezt a kihasználás haladó átlagú indexével szorozva a kihasználható­ságot kapjuk. így járnak el az ipari termelési kapacitás kihasználhatóságának szá­mításakor hazánkban is. Mi a helyzet e szempontból a közlekedés terüle­tén? Mindjárt elöljáróban meg kell állapítani, hogy a magyar közlekedés- tudomány és gyakorlat terén ebben a kérdésben mintha némi zavar mu­tatkoznék. Nálunk ez ideig a kapacitásértékeket (állomási-, vonali átbocsátó képesség, rendező-, elegy feldolgozó képesség stb.) »rendes« menetidők, 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom