Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete
szocialista építőművészet technikai alapja csak magasabbrendű építőipar lehet . .. el kell érnünk, hogy az építéstudomány és művészet együttes hatása jelentkezzék alkotásainkban.« »Építőművészeinknek nagyobb gondot kell fordítaniok terveiknél a gazdaságosság kérdéseire, kerülni kell az öncélú tér- és anyagpazarlást. . . viszont határozottan bírálat alá kell venni beruházási szerveinknek gyakran egyoldalú és a művészi megoldást károsan befolyásoló, nem ritkán az épület használhatóságát érintő költségcsökkentési törekvéseit.« »Tömeges építkezéseinket a típustervezés színvonalának állandó emelése mellett egyre gazdaságosabbá kell tenni. Az eddigi gyakorlattól eltérően típusterveinknél különösen ügyelni kell az építőművészeti lehetőség biztosítására.« stb.]r’ Kissé bőven idéztem a konferencia helyes megállapításait (bár a fogalmazásban itt is vannak pontatlanságok), de nem minden célzat nélkül: íme, tudunk bírálni, viszonylag hamar fel tudjuk ismerni hibáinkat, és a hibák kijavítására meg tudjuk találni és ki tudjuk mondani a helyes gondolatokat. Ez a képességünk — amit soha nem vontam kétségbe — komoly biztosíték továbbfejlődésünk számára. Csupán meg kell tanulnunk a helyes felismerések valósággá változtatásának nem könnyű — sok-sok erőfeszítést, kísérletet, megvitatást igénylő — mesterségét. A konferencia idézett megállapításait egyrészt bizonyos felszabadulás érzése követte a magyar építészet világában: jó képességű, az építészet törvényeit ösztönösen követő építészeink lehullni érezték az elmúlt néhány esztendő megbénítóan szoros, formalisztikus kötöttségeit. Másrészt azonban — ennek ellentételeként — bizonyos tanácstalanság is jelentkezett: ha nem úgy, ahogyan eddig, ha nem klasszicisztikus reminiszcenciákkal, utánérzésekkel, formákkal, hát akkor hogyan lehet a szocialista realizmust megvalósítani? A gyávábbak tanácstalankodtak, a bátrabbak azonban kísérletezni kezdtek, ami — olykor okkal, olykor ok nélkül — nem mindig találkozott a »hivatalos« közvélemény tetszésével. Pedig hát nyilván a bátor kísérletezés, a tévedések kockázatának vállalása a fejlődés alapvető, dialektikus feltétele. Ha azonban a tavaszi konferencia okos határozatainak nem volt elég ereje a harmadik fejlődési periódus lendületbe hozására, az 1954 őszén Moszkvában megtartott építőipari konferencia és az 1955 végén ugyanott napvilágot látott párt- és minisztertanácsi határozat nagyszerű megállapításai nyomán ennek föltétlenül be kell következnie. A moszkvai építőipari konferencia záróbeszédében N. Sz. Hruscsov igen fontos dolgokat mondott az építészet lényegére, kifejezőeszközeinek sajátosságára vonatkozólag, többek közt ezeket: »Az épületek homlokzatának szép és tetszetős külső formáját az egész épület arányos méreteivel, az ajtó- és ablaknyílások helyes arányával, az erkélyek megfelelő elhelyezésével, a burkoló anyag kivitelezésének és színének jó megválasztásával kell biztosítani, a nagytömbök és nagypanelek felhasználása esetén pedig a falelemek és szerkezetek helyes kiemelésével.« És másutt: »Az építészetnek, ha nem akar elszakadni az élettől, nemcsak az épíir' Magyar Építőművészek Szövetsége Konferenciája és közgyűlése 1954. Építésügyi Kiadó, Budapest, 1954. 181
