Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete
letett meg, azzal, hogy mai kultúránkat, az emberiség által a »tőkés társadalom igájában« kidolgozott »tudáskészlet« törvényszerű fejlődésének folyamatából csaknem egy évszázad kihagyásával, a visszamaradt csonkba oltotta. Ezek után már nem is csodálható, ha ebből az oltásból nem a szocialista építészeti kultúra nemes ága hajtott ki a maga új bimbóival, hanem a már egyszer elvirágzott anyanövény — az egykor oly nemes klasz- szicizmus — elfajzott, halvány és erőtlen virága. Mert lényegében ezt eredményezte a hagyománykövetés tisztán formális értelmezése. Ennek — tudniillik a formálás, komponálás teljesen történetietlen szemléletének — aztán már természetes következménye, hogy ebben a második fejlődési szakaszban az építészet formálási problémái meglehetősen elnyomnak minden egyéb problémát, a művészeti szempontok válnak szinte kizárólagosakká, és az építészet műszaki-gazdasági szempontjai erősen háttérbe szorulnak. Tervezőink kezdenek nem törődni a szerkezeti haladással, a kényelmi és egészségügyi vívmányokat formalisztikus megoldások érdekében kezdik figyelmen kívül hagyni stb., stb., de nem célom, hogy az összes ilyen hibákat általánosságban és konkréten is felsoroljam. Ezek után természetes az is, hogy az »új« formák kivitelezésének már elfelejtett, vagy meg nem tanult mestersége következtében az építészi elképzelések megvalósításának minősége is erősen alászáll, az építés költsége pedig emelkedik. Azt azonban azonnal le kell szögezni, hogy a minőségromlásban és a költségemelkedésben a kivitelezésnek alighanem nagyobb szerepe van, mint a tervezésnek, egyrészt amiatt — mint előbb említettem —, mert a szakemberek képzettségének színvonala általában csökkent, a szakmunkások arányszáma a többi munkáshoz viszonyítva előnytelenül változott, másrészt annak ellenére, hogy az építés technikájának korszerűsítése lassan bár, de mozog előre s hogy az építkezésekben szaporodnak a gépi termelőeszközök. Mindezt aláhúzza és felfokozza, hogy a tervezés és kivitelezés, noha egy minisztérium a gazdája (vagy éppen ezért?), még mindig legalábbis mostohatestvérnek tekinti egymást. íme építészetünk — építészeti gyakorlatunk — első tíz esztendejének hozzávetőleges képe. Ebből a képből — az eredeti célkitűzésnek megfelelően — sok minden kimaradt és lehet az is, hogy felvázolásában, értékelésében a dicséret kevés világos színe mellett a kritika több sötétjét használtam a kelleténél, de ezt az elmondandók plasztikussá tétele érdekében tettem. Ne érezze és ne magyarázza tehát senki pesszimizmusnak, vagy tíz évi építészetünk lebecsülésének. Kezünkben van már albumba gyűjtve 14 ez időszak építészeti termésének java, lëftététlén,"hogy — fenntartásaink mellett — valamiféle megelégedést, valamiféle büszkeséget is ne érezzünk! Mindenekelőtt nyilván a mennyiség az imponáló! Mennyit és menynyi mindent építettünk! Soha ilyen rövid idő alatt ennyit a magyar építészet nem produkált. De nemcsak mennyiségről van itt szó, hanem minőségről is! Hibáink, tévedéseink ellenére elszakadásunk a gazdaságiműszaki szempontoktól nem vált — nem válhatott — teljessé, hiszen épí14 Magyar Építészet 1945—1955. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1955. 12* 179
