Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete
16. Sztálinváros. Beépítés: Weiner Tibor. Lakóházak: Schall József. más (9. kép) is — Nyíri I. műve —, amely azonban nem túl szerencsés elhelyezése ellenére, jól tölti be hivatását. De ugyanez mondható el az ugyancsak budapesti, a Gorkij fasorban álló bányászszakszervezeti székházról is — Szrogh Gy. munkájáról — ami ugyan átépítés, mégis a teljesen új épület igényével jelentkezik. A szakasz talán legjelentősebb alkotása — erényeiben és hibáiban egyaránt — a Sztálin téri ún. MËMOSZ (ma FÉDOSZ) Szakszervezeti székház (10, 11, 12. kép) — Gádoros L., Perényi I., Preisich G. és Szrogh Gy. alkotása. A nagyszabású, sokféle funkciót jól megoldó épületen valóban nem kevés a külsőlegesség — ilyen például a homlokzat támaszainak egyedül formailag indokolható kiemelése, a konstruktivizmus tipikus esete — nem csoda tehát, ha ez az épület a »polgárok rémítésé«-ben mintegy betetőzi a Belügyminisztérium épületénél kezdődött oppozició »fejlődés«-ét. E periódus lakótelepi építkezései mint — például — Budapesten a Béke úti lakótelep (13. kép) — Schömer E., Cserba D. és mások műve —, vidéken — mondjuk — Almásfüzitőn az üzemi lakótelep (14. kép) — Farkas I. munkája — vagy Várpalotán a kis bányászházak telepének (15. kép) — Zöldi E. munkájának — kialakítása, aztán új városaink, előbb Sztálinváros (16. kép) — Weiner T. műve —, valamivel később Komló — e részében Lux K. és mások műve — első épületeinek elhelyezése (természetesen formálása is) az »új építészet« elveit tükrözik. Ezért oldottabbak, szét- szórtabbak, olykor üresebbek első telepeink és városaink, kb. 1952-ig megépült részei, ezért van olykor elég éles törés az eddig két fejlődési szakaszt megért új településeink városképi megjelenésében. 157
