Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Károlyi Zsigmond: Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem és a magyar mérnök- és építészmérnökképzés története
számos monumentális középületünk — köztük a Műegyetem — tervezőjének a nevét. Általában szinte törvényszerű hogy mire a Műegyetem vezetőségének a korszerű oktatás valamilyen követelményét sikerült kiharcolnia — a technika és az élet fejlődése már rég újabb követelményeket támasztott. A Műegyetem múltjának hosszú évtizedei során talán egyetlen egyszer, 1918—19-ben — a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idején — sikerült a Műegyetem egyik karának, az addig legmellőzőttebb építész karnak, lépést tartania a korral. A polgári kormány és a Tanácsköztársaság ugyanis a magyar műszaki felsőoktatás újjászervezésére vonatkozó munkáját — Kármán Tódornak, az Oktatásügyi Népbiztosság felső- oktatási osztálya vezetőjének irányításával — az építész kar korszerűsítésével kezdte: új, a kor követelményeinek megfelelő tanszékek felállítását rendelte el, mint pl. Városépítési Tanszék, Ipari Épületek Tanszéke, a korábban üresedésben levő tanszékeket betöltötte, szaporította a segéd-tan- személyzet számát stb. Az első világháború utáni években, bár a Műegyetem vezetősége világosan látta a tudományok fejlődését és az ebből fakadó követelményeket az oktatás korszerűsítése terén, a kormányzat — egész felsőoktatási hálózatunkban erőszakkal háttérbe szorítva a Műegyetemet — kínos takarékossági intézkedések sorozatával rombolta a magyar műszaki felső- oktatás színvonalát. Jellemző egész műszaki felsőoktatásunknak a két háború közti perspektívátlanságára, hogy 1920-ban az építész karon megszüntették a Városépítési Tanszéket is. (Igaz ugyan, hogy 1929-ben a Műegyetem sürgetésére ismét felállították, de 1934-ben takarékosság címén újból megszüntették, s helyére a Városépítési Intézetet szervezték.) Később pedig a »József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem«-en belül takarékosság címén egyetlen intézménybe olvasztották össze a műszaki, mezőgazdasági és közgazdasági tudományok oktatását. Természetes, hogy ez az »összevonással« keletkezett szervezet, melynek kimondott célja a racionalizálás: a felesleges és összevonható tanszékek megszüntetése volt, megakadályozta az egyes szakterületek oktatásának egészséges fejlődését is. (Ekkor történt pl. a Városépítési Tanszék másodszori megszüntetése is: 1934.) Az 1945 óta eltelt időszakban műszaki felsőoktatásunk fejlődését is, mint általában az egész magyar oktatásügy fejlődését, két párhuzamos mozzanat jellemzi. Egyfelől az oktatás korszerűsítése, színvonalának emelése, szervezeti, tartalmi és módszertani fejlesztése, másfelől pedig az ország, társadalmi-politikai átalakulásának megfelelően az oktatásügy demokratizálása. A magyar mérnök- és építészmérnök-képzés egy ideig — 1952-ig — a felszabadulás után is a régi keretek között a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnök és Építészmérnök Karán folyt. A háború befejezését követő első időszak első feladata ugyanis az újjáépítés volt, s csak azután kerülhetett sor a magyar műszaki felsőoktatás továbbfejlesztésére, korszerűsítésére. 12
